Epilógus'22
Írta: albertmaria Dátum: Június 28 2022 20:34:15
H
Életünk szépen elvonul
és lassan feledésbe vész.
Szemünkre sötét árny borul
s lelkünk a messze légbe néz.
Teljes hír
Életünk szépen elvonul
és lassan feledésbe vész.
Szemünkre sötét árny borul
s lelkünk a messze légbe néz.
Onnan tekint le szellemünk
sírna, ha volna könnye még,
mi már többé nem szenvedünk,
de fáj a földet látni rég.
Utódainkra árnyat vet
a fegyverek hada.
A józan ész itt kárba vész,
suttog a szeretet szava.
A függetlenség, hatalom,
a földi vágyak ostroma
homályosítja életük,
s a segítség oly mostoha.
A Béke álma ott lapul,
valahol ott a fény,
de hogy fegyverrel érjük el,
az ostoba remény!
Hová veszett az értelem,
sok okos gondolat?
miért nem képes dönteni
a büszkeség-falat.
A Reménység oly ingatag,
de ott lapul még csendesen,
s a szürke füst, ha elhalad
nyomában új élet terem.