Illatodat a levegőben hagyod,
fémes meg nőies
és, a forró szekértől az agyagon,
kiterjedő útakon,
a jövő oszlopán,
egy meg nem született századból
fal, amit egy láng égette meg,
ahogy megégette Rúth könyve-Naomit.
Nekem úgy tünik, hogy valóságos vagy,
kemény eső, törékeny felleg…
édes régiségem,
egy jövő századból.