Ó mondd, te antik, ó, te márványszobor,
ki fix talpon állsz, tán nekem prédikálsz?
Felelj hát nekem, vajon engem bírálsz?
Oly bölcs vagy, mindent tudó, dicső, komor.
Átélted a régmúltat, most a jelent,
tán a rejtélyes jövendőt is tudod?
Ha megkérdezem, netán elárulod?
Nem, én magam értem meg a végtelent!
Annyi csoda van e misztikus Földön,
mit nem ismerek töviről hegyire,
kultúrák, írások, leletek... töltöm
még sok tudással tele a fejemet!-
Közben áthatóan nézem e szobrot:
szeme békés, nyugodt, látni élvezet.