A zenekar
Írta: PiaNista Dátum: április 21 2008 04:31:06
H
Ott állt tõlem jobbra mikrofonja mellett,
Hegedûjét fogta és zengett a húr,
követtem zongorán, volt elõttem kotta,
Teljes hír
A zenekar
Dr.Sugár György emlékére
Ott állt tõlem jobbra mikrofonja mellett,
Hegedûjét fogta és zengett a húr,
követtem zongorán, volt elõttem kotta,
ábrándozva bámult a sok gazdag úr.
Arosában (télen mindíg az volt soron),
Sielõknek játsztunk négy egész szezont,
Dobosunk s a bõgõs éppen szemben velem
Követték a hangot: tempót, szólamot.
Fekete-fehéren láttuk kinyomtatva
Milyen szép az élet és a szerelem,
De a hegedûsnek vissza-vissza sajdult
Dachauból a jajszó, hogy reménytelen...
Azt mondta, még egyszer úgy élni nem akar,
Jót zenéltünk egykor: õ és a zenekar.
Azután betegség kínozta, gyötörte,
Mégis kedvesétõl vált elõször meg,
Neki is kijutott: félni és szenvedni,
Két ember: szeretõ, fáradt és beteg.
Két évig hordotta emlékét lelkében,
Felesége nélkül szíve hasadt meg,
Közben félelemmel látta, hogy a régi
Indulatok jönnek, õ nem várja meg.
Kitartott õ akkor, mikor sok föladta,
Már nem maradt más, hogy új erõt vegyen,
Eltökélte azt, hogy leteszi a hangszert:
Inkább, mint hogy mások hangszere legyen.
Azt mondta, még egyszer úgy élni nem akar,
Nyolc évig zenéltünk: õ és a zenekar.
Maróti László 2008. Göteborg