H.Gábor Erzsébet
Szavakba oltva
Az érzés szóra bírja ajkam,
nehéz csönd fedte szürke napjaim,
talán a toll segíthet rajtam,
szavakba oltva égő kínjaim.
Sercegve, sírva ró a lapra,
a szívem közben majdnem megszakad,
vállam egy élet terhét tartja,
félúton megtorpanni nem szabad.
Van úgy, hogy vizsgáztat az élet,
kipróbál rajtad néhány új fogást,
arcodra gond-barázdát éget,
s nehezen bírod már a nagy nyomást.
Az, ami biztos volt és fontos,
egyszerre kétely lesz, és ingatag,
úgy érzed elhagyott a sorsod,
támaszod egyedül a hit marad.
Reménylőn elmerülsz a hitben;
szent imák bomlanak az ajkadon,
s amikor átölel az Isten,
elcsitul benned minden fájdalom.
2022.augusztus 16.