Kis falvak szegénységének füstje száll,
a reménytelenség homálya didereg,
távolban feldereng a szürke téli táj,
tűzre fát keresgél néhány hangos gyerek.
Hol a nyomor nyújtja kérő két kezét,
és újra ébred minden virradattal,
így telik nélkülözéssel hétre hét,
kínja életeket és álmokat fal.
Magyarország! Kevesek gazdagsága vagy!
Ma sok álmodót tőled vonz a nagyvilág.
Vándorútra indul és téged hátrahagy,
az is lehet, hogy már sosem néz vissza rád.
Mégis te vagy a hazám Európa testén!
Arcodon sok ájult szegénytelep,
de máshol tájékod hiába keresném,
itt élek és a szívembe rejtelek.