(3 soros-zárttükrös)
Járatlan még az út, merre még, soha nem voltam,
Azt sem tudom létezik-e, vagy addigra holtam…
Járatlan még az út, merre még, soha nem voltam.
*
(Senrjon csokor)
Engem nem ölel világ,
Biztos mostoha gyerek vagyok.
Jövőm… nem ismert!
*
Engem nem szeret világ,
Eddig csak göröngyön járhattam.
Jövőm… nem ismert!
*
Tudnom kén’, mi lesz világ?
Van legalább egy sártócsás út?
Jövőm… nem ismert!
*
(10 szavas)
Rám illik, hogy „mi lesz veled emberke”?
Nem gondolhatom; egye-fene…
*
(anaforás, belső rímes)
Láncra verve eddig, mindig bénán vonszoltam magam,
Láncra verve eddig, épp’ életben tartottam magam.
Láncra verve, mily’ gyorsan el is múlt a hetvenhárom év,
Láncra verve, e sokból, most érzem, nem volt egy békeév.
Láncra verve, büntetlenül, csak kiröhögtek a szépséges álmok,
Láncra verve, büntetlenül, röhögve elhagytak, amikre vágyok.
*
(15 szavas, -6 sorban)
Már
Nem kéne…
Mire várni?
Az éj sötétje eluralja pályát,
Emberfia életútját…
Nem díjazza makacsságát.
*
(Senrjon duó)
Állok nagyon egyedül,
Egyszemélyes sor… lökdösődők.
Jövőm… nem ismert!
Állok fáradva már csak,
Mint egy kivégzett életerő.
Jövőm… nem ismert!
Vecsés, 2021. október 23. – Kustra Ferenc József – íródott; alloiostrofikus versformában.