A légy balladája
Írta: Tiberius Dátum: Augusztus 29 2022 17:38:34
H
Szeretem a magányt a csendet,
mikor a gondolat csodát teremthet
Szinte újra élled az ember,képzelet
százai jutnak az eszemben.
Teljes hír
A légy balladája.
Szeretem a magányt a csendet,
mikor a gondolat csodát teremthet
Szinte újra élled az ember,képzelet
százai jutnak az eszemben.
Így töptengtem magamban mikor
egy légy szállt le az asztalomra.
Nézegettem őt elég hosszan,vajon
mi lehet a gondolata-e pillanatban.
Hatalmas szemei legnagyobb volt a
fején,szőrös lábai,undorító tünemény.
Gondoltam magamban most agyon
csaphatlak minden pillanatban.
De mit érek vele sokkal több jön a
helyébe aminek soha nem lesz vége.
Ha csak tudnám, hogy szaporodnak
túltengéstöl biztos nem tartanak.
Egyszercsak rászállt az orromra, ez
már túl sok gondoltam magamban.
Mostmár bánom nem ütöttem agyon
kihívóan viselkedik ez a barom.
Fogtam a légycsapót,felkészültem
mindenre,az első alkalom lesz a végzete.
Játszott a türelmemmel mintha tudná,
hogy minnél tovább húzza az lesz a kiútja
Elvesztettem türelmemet,feladtam a
küzdelmet,egy piszok légy nem éri meg.
Kitártam az ajtót,gondoltam azt akarja,
egyszercsak láttam kajánúl repült ki rajta.
Nyugodt délutánombol semmi nem lett
egy parányi légy egészen felidegesített.
Nem gondolunk sokat róla,a légy közelebről
nézve a természet csodálatos teremtménye.
Ágoston Tibor