A sötét herceg
Írta: Adry Boszy Dátum: április 21 2008 04:32:47
H
Minden vétkem az övé, bujaság, mohóság és társai szívére szállnak,
Fizetségül csókjai örök kárhozattal, örök szenvedéllyel a húsomba vágnak.
Teljes hír
A sötét herceg
A termet belepi az orchideák és a fûtött vágyak dús illata,
Táncolók forgatagával felvonul a hét bûnök tágas színpada.
A keringõ dallama felkúszik a testeken, ritmus bilincsével szorítva,
Bálozók ajkán olvad a bûn, saját éhük száll az egekbe ordítva.
Látom õt. Érzem õt, puszta lényével ostorozza tébolyult lelkem,
Táncba hív, s nem ellenállhatok, mert õrjítõ hatalommal áll fölöttem.
Igába hajt, feltétel nélküli rabként tart fogva önnön testével,
Szédülve pörgünk, a világ összeroppan, ahogy magához húz kezével.
A herceg csak velem táncol, csak nekem táncol álom és valóság között,
Szavak nem kellenek, kezdettõl fogva tudom, mi rejtõzik álarca mögött.
Éjfekete szemei, mint az édes kíntól izzó tisztítótûz lángol fel,
Én keringõt táncolok, s karjai közt alászállva süllyedek a sötétségbe le.
Érintések, ízek, illatok merülnek velem együtt az ismeretlen mélybe,
A szerelem meghal a szenvedély karjai közt, s megdicsõülve száll az égbe.
Mámoros csókja piros vérem ontja, s ízétõl megrészegülve lángolunk ketten,
Nincs már Õ, és Én sem vagyok, csak Mi vagyunk újjászületve egy testben.
Minden vétkem az övé, bujaság, mohóság és társai szívére szállnak,
Fizetségül csókjai örök kárhozattal, örök szenvedéllyel a húsomba vágnak.
S ha már nincs semmi, amiért meglakolhatnék, amit meggyónhatnék neki,
Gyöngéden a halálba csókol, hol utolsó emlékem az õ megváltó fekete szeme.