Az életunt balladája
Írta: Tiberius Dátum: Szeptember 06 2022 16:58:30
H
Idős néni áll a metró megállónál,
gondolatai véget értek a halálnál.
-Mindenki elhagyott,kóborlok mint
egy kutya,aprópénz az alamizsna,
Teljes hír
Az életunt balladája
Idős néni áll a metró megállónál,
gondolatai véget értek a halálnál.
-Mindenki elhagyott,kóborlok mint
egy kutya,aprópénz az alamizsna,
meguntam az életem,többé már
nem szenvedem,ez lesz a végem-
Utolsó pillantást vet az emberekre,
talán még vár a következő menetre.
Gondolatai százfelé irányulnak, ezek
az emberek,maguk bajaival törődnek
egyre többen jönnek,-Valaki belém
botlik,morog valamit, sietve elkotródik-
Messziröl hallatszik a rozoga vonat,
itt az időm,ez tovább nem várakozhat.
Előre fúrja magát a járda szélére,hogy
közelebb legyen mikor a vonat megjelen.
Jön a vonat már csak pár méter tőle,
utolsó sóhajtás és mindennek vége.
De valaki hátúlrol megkapja,aki látta
és kitalálta,hogy mi van a gondolatában.
Az idős asszony magán kívül lett,hívták
a mentőket akik megszokták az esetet.
Néni az autóban fellélegzett s mondta :
-Hát még meghalnom se lehet?-!
A statisztika mutatja,még soha nem volt
ennyi öngyilkos ebben a szép városban.
Tűr a nép,huzza az igát,várja a csodát,
amit meghoz majd egyszer a túlvilág.
Telnek az évek,a kereszt egyre nehezebb
Isten tudja hová fog jutni ez a nemzet.
Ágoston Tibor