ANNA DOLGAREVA: A NAPLEMENTÉHEZ
Írta: Szollosi David Dátum: Október 08 2022 12:10:44

---

V

Amíg a véres szál vonallá, vörössé lett,
Amíg a kor recsegve összedőlt egészen,
Imádkoztam, ne kelljen temetnem téged,
S a temetésedet valóban le is késtem.

---

Teljes hír

---

ЗАКАТУ

Пока превращалась в красную линию кровавая нить,
Пока, скрежеща, переламывалась эпоха,
Я молилась, чтоб не пришлось тебя хоронить,
И действительно опоздала на похороны.

Время пройдёт, прирастут дубы годовыми кольцами,
Будет стоять памятник молодому солдату.
Я как-то спросила, почему ты пошёл добровольцем.
Ты пожал плечами: "Открыли военкоматы".

А двадцатого сентября над тобою сложились стены,
И война побежала дальше большими скачками.
Вот и всё, что я могу рассказать про великие перемены.
И ещё я не знаю, как посмотрю в глаза твоей маме.
_________________________________________________

A NAPLEMENTÉNEK

Amíg a véres szál vonallá, vörössé lett,
Amíg a kor recsegve összedőlt egészen,
Imádkoztam, ne kelljen temetnem téged,
S a temetésedet valóban le is késtem.

Az idő száll, a tölgyek évgyűrűt növelnek,
S emlékmű tiszteli az ifjú katonát.
Kérdeztelek, mért mentél önkéntesnek.
Megvontad válladat: „Kieg nyílt odaát”.

Majd rád dőltek a falak szeptemberben,
S a háború tovább rohant falvakat lépve.
Nagy változások!.. Mit mondjak?.. Ez minden…
Még nem tudom, hogy nézek mamád szemébe.

* * * * *