Színdarab a Fekete Színházban
Írta: Adry Boszy Dátum: április 21 2008 09:34:45
A díszlet kész, pókhálófüggöny mögött a színészek állnak,
Minden csendbe süllyed, én is, õk is, csak rád várnak.
C
Teljes hír
Színdarab a Fekete Színházban
A díszlet kész, pókhálófüggöny mögött a színészek állnak,
Minden csendbe süllyed, én is, õk is, csak rád várnak.
Hiúságok fehér csontjaiból faragott páholyban a te helyed,
A mélység magasságából a neked írt darabot most nézheted!
A karmester legyint, sírnak a hegedûk keserves keserûn,
A függöny elporlad, s a színtér szürke, halovány fénybe merül.
Megkezdõdik a színdarab, melyet én írtam, s csak neked szántam,
Kényelmesen ülsz? Élvezd, az elõadást dõlj hátra bátran!
Elsõ felvonás, angyalok égi serege a bíborárnyékú színen,
Üdvözítik urukat, a Halált, neki énekelnek oly híven.
Jeges léptû nimfák úsznak elõ, lejtik megtört, légies táncuk,
Az angyalokat ölelve meghalnak, s felgyullad gyászi lángjuk.
Második felvonás, férfi lép elõ, karján halott kedvese,
Arca fehér, szeme fakón dereng, de még így is õ a szerelme.
A sírba fekteti, s úgy dédelgeti, mint ha csak álomba merülne,
S nem a fájdalmasan szép Halál ölelésébe merülne.
Látom, tetszik az elõadás! Ne takard el hát ártatlan szemed!
Hiába mennél, a bûntudat leláncol, hiába hadakozik kezed.
Hiába is kiabálsz, itt fogsz ülni, s végig fogod nézni,
Hogy a szívem vérébõl írt darab, történetét hogyan végzi.
Utolsó felvonás, csupasz a színpad, csak egy lány áll közepén,
Magányosan rád néz, de nem láthat fekete könnyei függönyén.
Vakon emeli kezét, ujjaival vádlón rád mutat,
Némán üvölti feléd a kínkeserves hazug múltat.
Az elõadás véget ért. Most akár fel is állhatsz, el is mehetsz,
De megmozdulni nem tudsz, s a sorsod ellen semmit sem tehetsz.
Hazugságaidért én ezt az ajándékot adtam neked cserébe,
Bevégeztem, meghalok, de magammal viszlek a pokol legmélyére!