Arany János: A lejtőn / Auf dem Hang
Írta: Toni Dátum: Október 14 2022 12:53:38
Gy.
Száll az este. Hollószárnya
Megrezzenti ablakom,
Ereszkedik lelkem árnya,
Elborong a multakon.
Teljes hír
A lejtőn
***
Száll az este. Hollószárnya
Megrezzenti ablakom,
Ereszkedik lelkem árnya,
Elborong a multakon.
Nézek vissza, mint a felhő
Áthaladt vidékre néz:
Oly komor volt, - oly zöldellő
Oly derült most az egész.
***
Boldog évek! - ha ugyan ti
Boldogabban folytatok, -
Multam zöld virányos hanti!
Hadd merengek rajtatok.
Bár panasszal, bár sohajjal
Akkor is szám telve lőn:
Kevesebbem volt egy jajjal...
Hittel csüggtem a jövőn!
***
Most ez a hit... néma kétség,
S minél messzebb haladok,
Annál mélyebb a sötétség;
Vissza sem fordulhatok.
Nem magasba tör, mint másszor -
Éltem lejtős útja ez;
Mint ki éjjel vízbe gázol
S minden lépést óva tesz.
***
1857
***
Arany János: 1817 – 1882
***
Auf dem Hang
***
Der Abend sinkt. Von Rabenflügel
vibrieren die Fenstergläser,
die Schatten meiner Seele zügeln,
‘d über Vergangenheit fräsen.
Ich schaue zurück, wie die Wolke
über die Gelände war:
Es war so düster – wie die Molke,
jetzt ist alles hell und klar.
***
Glückliche Jahre! - wenn die jemals
viel glücklicher vergangen, –
meine grün leuchtenden Survivals!
Lass mich über das scharen.
Obwohl mit Klage ohne Seufzer
mein Mund immer vollkriegte:
mit einem Seufzer weniger …
mit Glaube die Zukunft erlebte!
***
Jetzt der Glaube … Verzagtheit,
und je weiter ich gehe,
umso tiefer ist die Dunkelheit;
‘d zurückgibt keine Wege.
Es steigt nicht empor, so wie öfters
meins Lebens neigende Weg;
als würde nachts ins Wasser waten,
kümmernd um jeden Ausweg.
***
1857
Fordította: Mucsi Antal-Tóni