Viharban
Írta: Anita Dátum: április 22 2008 04:50:29
T
Viharos szél, zuhogó áradat
tombol az éj szárnyai alatt.
Teljes hír
Viharban
Viharos szél, zuhogó áradat
tombol az éj szárnyai alatt.
Szakad az esõ és villámlik,
szívembe is kétség cikázik.
Mit csinálhatsz most?
Látom az utakon a sáros vizet,
hallom a csöpögõ ereszeket,
reszketõ szívemre teszem kezem,
ugye nem vagy odakint, ugye nem?
Próbálok kis nyugalmat erõltetni,
míg a vihar csitul békésen feküdni,
de nem tudok!
Már-már a legrosszabbra gondolok.
Nem bírok nyugodtan lenni,
pedig nem tudok semmit tenni,
halkan elkezdek imádkozni.
Most, hogy végre rátaláltam,
rá, kire mindig vártam,
nem lehet, hogy pont a vihar,
mit mindig szerettem,
vegye õt el
Jaj, nem veszi el, ugye nem,
hisz már csak õ az életem
Ilyen s hasonló gondolatok közt
észre sem veszem, hogy a vihar csendesült.
Mikor végre lassan eszmélek,
felhúzom a redõnyt és kinézek.
Tényleg, az esõ már csak csepeg,
de én még nem nyugszom meg.
Visszafekszem az ágyba,
ám nem tudok gondolni másra,
folyvást kínoz szörnyû gyanú
kint közben csukódik a kiskapu