Mikszáth Kálmán: Otthon / Daheim
Írta: Toni Dátum: November 21 2022 13:32:30

---

Gy.

Itthon vagyok újra, újra itthon,
Ismerősek jönnek velem szembe,
Kedves arczok, elfeledt vonások;
Gyermekkorom jut megint eszembe,

---

Teljes hír

---

Otthon
***
Itthon vagyok újra, újra itthon,
Ismerősek jönnek velem szembe,
Kedves arczok, elfeledt vonások;
Gyermekkorom jut megint eszembe,
És vele a fényes álmok, tervek…
Istenem, de boldog is a gyermek!
***
Egykedvűen mint a pipás ember,
Ott gugol a kémény házunk felett;
Már messziről meglátszik a füst, mit
Óriási szájából ereget…
Vidám, csendes az egész ház tája,
A búcsúzó nap mosolyg le rája.
***
A kapuban vén kuvasz nyújtózik,
Álmosan néz a ki- s bemenőkre,
Engem látva, haragosan mordul,
Felszökik, majd egyet ásít s végre
Farkcsóválva hizeleg körültem.
Míg én állok némán, elmerülten.
***
1867 augusztus 11.
***
Mikszáth Kálmán: 1847 – 1910
***
Daheim
***
Ich bin wieder daheim, wieder daheim,
bekannte kommen mir gegenüber,
holde Gesichter, uralte Bilder;
meine Kindheit wird Trüber und trüber,
‘d damit glänzende Träume und Pläne ...
mein Gott, das Kind in mir freut bis Träne!
***
So gleichgültig wie der Mann mit Pfeife,
so sitzt auch der Schornstein über dem Haus;
den dicken Rauch sieht man schon von Weitem,
es strömt aus seinem grossen Maul heraus …
das ganze Haus ist fröhlich und ruhig,
die Sonne lächelt auf ihn herab mutig.
***
Vor dem Tor streckt sich ein sehr alter Hund,
er blickt schläfrig, auf die Ein- und Ausgängen,
als er mich sieht, knurrt er mich wütend an,
springt auf, ‘d versucht das gähnen zu verdrängen.
Er wedelt mit seinem Schwanz um mich herum.
Während ich still dastehe, taubstumm.
***
11. August 1867
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni