Juhász Gyula: Szabadka / Szabadka
Írta: Toni Dátum: December 04 2022 17:34:06

---

H

Ó, régi nyár, mikor a vén verandán
Két új poéta régi verseken
Elbíbelődött, s a Hold arca sandán
Két nyárfa közt bukkant ki az égen.

---

Teljes hír

---

Szabadka
***
Ó, régi nyár, mikor a vén verandán
Két új poéta régi verseken
Elbíbelődött, s a Hold arca sandán
Két nyárfa közt bukkant ki az égen.
***
Ó régi nyár, az ébenóra halkan
Elmuzsikálta már az éjfelet,
Az árnyak óriása várt a parkban,
S a denevér szállt rózsáink felett.
***
Ó, régi nyár, a zongorán egy akkord
Fölsírt és mélyen a szívünkbe markolt,
Künn a kutyák szűköltek elhalóan.
***
Valami nagy bú olvadt föl a borban,
Fájón figyeltünk vén magyar szavakra,
S álmában olykor sóhajtott: Szabadka!
***
Juhász Gyula: 1883 – 1937
***
Szabadka
***
Oh, alter Sommer, wenn auf der alten Gang
zwei neuer Poet über alte Poesie
sprachen, und das Antlitz des Mondes drang
sich zwischen zwei Pappeln wie eine Magie.
***
Oh alter Sommer, die Ebenholzuhr hat
die Mitternacht Musik schon lang gespielt,
ein Schattenriese wartete wie Kleeblatt,
‘d die Fledermaus über die Rosen fliegt.
***
Oh, alter Sommer, ein Akkord am Klavier
weinend, hat unser Herz gepackt wie Raubtier,
und draussen jaulten die Hunde leise.
***
Große Trauer lag im Wein beim Durchreise,
wir legten die alten Wörter ad acta
und seufzten manchmal ganz leise: Szabadka!
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni