Petőfi: Ha az Isten / Wenn der Herr Gott
Írta: Toni Dátum: Január 20 2023 11:37:30
H

Ha az isten ekkép szólna hozzám:
"Fiam, én neked megengedem,
Hogy ugy halj meg, mint magadnak tetszik."
Erre kérném akkor istenem:
Teljes hír


Ha az Isten...
***
Ha az isten ekkép szólna hozzám:
"Fiam, én neked megengedem,
Hogy ugy halj meg, mint magadnak tetszik."
Erre kérném akkor istenem:
***
Legyen ősz, de szép, szelíd, derült ősz,
Sárga lombon fényes napsugár;
Sárga lomb közt zengje végdalát egy
A tavasztól elmaradt madár.
***
S valamint az őszi természetre
A halál jön észrevétlenül:
Énreám is így jőjön... csak akkor
Vegyem észre, ha mellettem ül.
***
Ekkor, mint a lombon a madárka,
Zengjem én is el végdalomat
Bűvös hangon, mely le a sziveknek
Fenekére s föl az égbe hat.
***
És ha vége a varázséneknek:
Ajkaimat egy csók zárja be,
A te csókod, szőke szép leány, te
Földi lények legdicsőbbike! -
***
De ha ezt nem engedné az isten,
Kérném akkor, hogy tavasz legyen,
Harc tavasza, hol rózsák teremnek,
Véres rózsák, férfikebleken.
***
S lelkesítve zengjenek a harcok
Csalogányai, a trombiták,
Ott legyek, s az én szivemből szinte
Nőjön egy halálos vérvirág.
***
S ha ledőlök ekkor paripámról:
Ajkaimat egy csók zárja be,
A te csókod, te szép szabadság, te
Égi lények legdicsőbbike!
***
Petőfi Sándor:1823 – 1849
***
Wenn der Herr Gott...
***
Wenn der Herr Gott zu mir sagen würde:
„Mein Sohn, ich erlaube es dir,
du sollst so sterben, wie es dir gefällt.”
Dann hätte ich nur eins Wunsch von ihm:
***
Es soll Herbst sein, aber sanft, sonnig, der Herbst
auf gelbes Laub, strahlenden Sonnenschein;
zwischen das gelbe Laub ein Abschiedsgesang
von dem Frühling verspätete Vöglein.
***
Und sowie auf die herbstliche Natur
kommt der Tod fast unbemerkt, zu mir
soll er auch so kommen, nur dann soll ich
merken, wenn er schon neben mir sitzt.
***
Und dann, wie das kleine Vöglein in Laub
soll ich auch mein Abschiedslied singen,
mit magischer Stimme, welche tief ins Herz,
und nach oben in den Himmel fliegen.
***
Und wenn das Zauberlied zu Ende geht:
Meine Lippen soll ein Kuss schliessen,
dein Kuss, du wunderschönes Mädchen,
der Glorreichste auf diesen Erden.
***
Aber wenn der Herrgott würde das nicht erlauben,
dann würde ihn bitten, es wäre Frühling,
Frühling des Krieges, wo die Rosen wachsen,
blutigen Rosen, auf die Brüste der Jüngling.
***
Und Seelenheil sollen die Kriege klingen
die Trompeten sind die Nachtigallen,
ich soll dort sein, und aus meinem Herzen
soll eine tödliche Blutblume wachsen.
***
Und wenn ich von meinem Ross stürze:
Meinen Mund soll ein Kuss schliesse,
dein Kuss, du wunderschöne Freiheit, du
von den himmlischen Wesen, die schönste!
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni