Vajda János: Nádas tavon / An einem Schilfsee ***
Írta: Toni Dátum: Január 24 2023 14:01:50
Gy.
Fönn az égen ragyogó nap.
Csillanó tükrén a tónak,
Mint az árnyék, leng a csónak.
Teljes hír
Nádas tavon
***
Fönn az égen ragyogó nap.
Csillanó tükrén a tónak,
Mint az árnyék, leng a csónak.
***
Mint az árnyék, olyan halkan,
Észrevétlen, mondhatatlan
Andalító hangulatban.
***
A vad alszik a berekben.
Fegyveremmel az ölemben
Ringatózom önfeledten.
***
Nézem ezt a szép világot.
Mennyi bűbáj, mily talányok!
Mind, amit körültem látok.
***
Nap alattam, nap fölöttem,
Aranyos, tüzes felhőben,
Lenn a fénylő víztükörben.
***
Itt az ég a földet éri.
Tán szerelme csókját kéri...
Minden oly csodás, tündéri.
***
Mi megyünk-e vagy a felhő,
Vagy a lenge déli szellő,
A szelíden rám lehellő?
***
Gondolatom messze téved
Kék ürén a semmiségnek.
Földi élet, hol a réved?
***
Szélei nádligeteknek
Tünedeznek, megjelennek.
Képe a forgó jelennek...
***
Most a nap megáll az égen,
Dicsőség fényözönében,
Csöndessége fönségében.
***
S minden olyan mozdulatlan...
Mult, jövendő tán együtt van
Ebben az egy pillanatban?
***
A levegő meg se lebben,
Minden alszik... és a lelkem
Ring egy méla sejtelemben:
***
Hátha minden e világon,
Földi életem, halálom
Csak mese, csalódás, álom?...
***
Vajda János: 1827 – 1897
***
An einem Schilfsee
***
Oben am Himmel ist Sonnenschein.
Und im Sees funkelnden Spieglein,
Schwankt ein Boot im Schatten fein.
***
Wie ein Schatten, so sanft entwich,
unauffällig und unsäglich,
im zauberhaften Stimmungsstich.
***
Das Tier schläft jetzt in der Höhle.
Mit der Waffe auf Arm-Höhle,
ich schaukele mich ins Öde.
***
Ich schaue auf die schöne Welt.
Was für Zauber, was für Umfeld!
Alles, was ich sehe, zerfällt.
***
Sonne unter und über mir
alles süss und Gelbgold erschien,
dort im leuchtenden Wasserspiel.
***
Hier traf der Himmel die Erde.
Gar um sein Liebeskuss werbe
Wunderbare Kunstgewerbe.
***
Wir oder die Wolke fliegen,
oder die sanften Südbrisen,
von denen wilden Spielwiesen?
***
Mein Denken verirrt ins Weite,
blaue Leere uns befreite.
Erdenleben, das verschneite?
***
Die Ränder von den Schilfhainen,
die verschwinden und erscheinen.
Bild der rotierenden Reihen.
***
Jetzt bleibt die Sonne am Himmel
in Flut von Herrlichkeit tingeln,
mit majestätischem Bimmeln.
***
Still, unbeweglich wie eine Zunft
die Vergangenheit ‘d die Zukunft,
diesem Moment ohne Vernunft?
***
Auch die Luft bewegt sich gar nicht
alles schläft und auch mein Gesicht
klingelt in trauriges Gedicht:
***
Doch wenn alles auf dieser Welt
mein Leben und mein Tod nichts wert,
nur ein Traum, wo alles zerfällt?
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni