Petőfi Sándor: Jövendölés / Wahrsagen
Írta: Toni Dátum: Január 25 2023 14:18:29

---

Gy.

'Halál, ne vidd el őt karomból,
Ne vidd korán el a fiut;
Soká igérte őt éltetni
Az ég... vagy álmunk is hazud?...'

---

Teljes hír

---

Jövendölés
***
"Mondád, anyám, hogy álmainkat
Éjente festi égi kéz;
Az álom ablak, melyen által
Lelkünk szeme jövőbe néz.
***
Anyám, álmodtam én is egyet,
Nem fejtenéd meg, mit jelent?
Szárnyim növének, s átröpűltem
A levegőt, a végtelent."
***
'Fiacskám, lelkem drága napja,
Napomnak fénye! örvendezz;
Hosszúra nyujtja élted isten,
Álmodnak boldog titka ez.' -
***
És nőtt a gyermek, lángra lobbant
Meleg keblén az ifjukor,
S a dal malasztos enyh a szívnek,
Midőn hullámzó vére forr.
***
Lantot ragadt az ifju karja,
Lantjának adta érzetét,
S dalszárnyon a lángérzemények
Madárként szálltak szerteszét.
***
Égig röpűlt a bűvös ének,
Lehozta a hír csillagát,
És a költőnek, súgarából
Font homlokára koronát.
***
De méreg a dal édes méze;
S mit a költő a lantnak ad,
Szivének mindenik virága,
Éltéből egy-egy drága nap.
***
Pokollá lett az érzelemláng,
És ő a lángban martalék;
A földön őt az életfának
Csak egy kis ága tartja még.
***
Ott fekszik ő halálos ágyon,
Sok szenvedésnek gyermeke,
S hallá, mit a szülő bus ajka
Kínjának hangján rebege:
***
'Halál, ne vidd el őt karomból,
Ne vidd korán el a fiut;
Soká igérte őt éltetni
Az ég... vagy álmunk is hazud?...'
***
"Anyám, az álmok nem hazudnak;
Takarjon bár a szemfödél:
Dicső neve költő-fiadnak.
Anyám, soká, örökkön él."
***
Petőfi Sándor: 1823 - 1849
***
Wahrsagen
***
«Du sagtest Mutter, dass die Träume
nachts malt, eine himmlische Hand;
das Traumfenster, durch das unserem
Seelenauge in Zukunft fand.
***
Mutter, ich hatte auch einen Traum,
kannst mir sagen, was es hiesse?
Mir wuchsen Flügel und ich flog hin
durch die Luft in Unendliche.
***
«Mein Sohn, liebster Tag meiner Seele,
das Licht meines Tages! Freue;
Gott gibt dir ein langes Leben, ist
das Geheimnis deine Träume. »
***
Und das Kind wuchs und die Jugendzeit,
das Flammen entfachte ‘d laut pocht,
das Lied ist schmalzig und leicht fürs Herz,
wenn sein plätscherndes Blut so kocht.
***
Der junge Mann ergriff die Laute,
gab seiner Laute sein Gefühl,
die feurigen Gesangsgefühle
flogen wie die Vögel so kühl.
**
Das magische Lied flog zum Himmel,
‘d brachte die Sterne herunter
von den Strahlen, für den Dichter
machte die Stirnkrone munter.
***
Doch Gift, das Liedes süsse Honig;
‘d, was der Dichter der Laute gibt,
das sind die Blumen seines Herzens,
ein edles Tag in seinem Lied.
***
Hölle würde die Gefühlsflamme,
‘d selbst ist der Flamme die Beute;
auf Erden ist er der Lebensbaum
ein kleiner Ast ist er heute.
***
Da liegt er auf seinem Sterbebett,
das Kind der so vielen Leiden,
‘d hör, was ist, die Eltern sagen
mit Stimme seiner Qual sagt er:
***
«Tod, nimm ihn nicht aus meinen Armen
und nimm meinen Sohn nicht zu früh;
der Himmel versprach, lang zu leben
oder sogar auch unser Traum lügt? »
***
«Liebe Mutter, die Träume lügen nicht;
wenn mich auch das Leichentuch bedeckt:
der grosse Name deines Dichter-Sohns.
Liebe Mutter lebt lang dauernd. »
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni…