Olvadásra várva
Írta: Baranyi Imre Dátum: Március 01 2023 12:48:53
Gy.
A téli szél jeges hiányodat süvölti,
kisepri mindenem, nyomán üres vagyok,
az ingemet szakítja, s egyre azt üvölti,
felejtsem el varázsod és a tegnapot.
Teljes hír
Kiült a jégvirág a lelkem ablakára,
hideg-fagyos szerelmeden ködöt kutat,
talán a víg nyarunknak ennyi volt az ára,
kereshetünk magunknak újra álmokat?
A lázas éjszakák, be gyorsan elszaladtak,
habár a pernye még a szélben itt kereng,
a régi lángolása elcsitulva hamvad,
te fent az égben élsz, de én azóta lent.
A téli szél jeges hiányodat süvölti,
kisepri mindenem, nyomán üres vagyok,
az ingemet szakítja, s egyre azt üvölti,
felejtsem el varázsod és a tegnapot.
Hiába, mert valód fagyott agyamba égett,
ha jő az új tavasz mögött az olvadás,
kilépsz belőle és szerelmem újra éled,
s a régi vágyainkra vár a folytatás.