Greguss Ágost: A búbos galamb / Der Hauben Taube
Írta: Toni Dátum: Március 09 2023 14:10:13
Gy.
Egy pár galamb, férj s feleség,
Egymásban üdvöket lelék,
A míg csak egyszer - oh bubánat! -
A szomszéd dúczban ellenségök támadt:
Teljes hír
A búbos galamb
Egy pár galamb, férj s feleség,
Egymásban üdvöket lelék,
A míg csak egyszer - oh bubánat! -
A szomszéd dúczban ellenségök támadt:
Egy özvegyül maradt búbos galamb,
Kinek fő czélja a kaland.
A férj őt megszerette, és miatta
Jó feleségét el-elhagyogatta;
Szegény menyecske meg busúlt igen,
S gyakran sohajtott föl keserviben:
"- Csak az a búbos elpusztúlna,
Hogy házi üdvöm megujúlna!"
S a mit kiván a sujtott feleség,
Im, teljesíti a kegyelmes ég.
A búbos egy szép hajnal földerűltén
Reggeli sétájára kirepűlvén,
Az éhes kánya martaléka lett.
Jól éltek ismét a házas felek.
De nem sokáig! Mert a férj egyszerre
Egy új bubossal esett szerelembe.
Nem tudni honnan, hogy cseppent alá:
Megvolt! S az árva nő tapasztalá
Hogy nem csak alkalom szüli a tolvajt,
Alkalmat is szerez ki lopni óhajt;
S mig férj uramban bűnös hajlam ég
Nem pusztul el a búbos ivadék.
A mese folytatása
A férj pedig, nem hogy meghunyászkodnék,
De ő morog még:
"- Az én hibám-e? hogy a szerelem
Amott virít, és itthon nem lelem.
Ha meg tudott hódítni feleségem,
Tudjon megóvni is a rózsaféken!
Csak bánna vélem úgy mint azelőtt,
Dehogy keresnék máshol szeretőt."
A mese vége
Mit szült a házi élet megbomolta?
Szegény menyecskét "egy úr" ostromolta;
Nem védte őt hű szerelempaizs,
Búbos galamb lett maga is.
Greguss Ágost: 1825 -1882
Der Hauben Taube
Ein Tauben paar, Mann und die Frau,
die waren fleissig am Nestbau.
Bis auf einmal, – es kann nicht wahr sein! -
In dem Nachbarnest zieht neuer Nachbar ein:
und der Witwer Hauben Taube,
den Augen warf auf Frau Taube.
Der Ehemann verliebte sich in sie sofort,
ihretwegen verliess die gute Frau prompt;
die arme Taube hatte es so satt,
und er seufzte oft bitter und lautstark:
,,Wenn nur dieses Ass sterben würde,
verschwunden wäre meine Hürde!“
Und was wünscht sich die verlassene Frau,
sieh, das erfüllte ihr das Himmelsblau.
Der mit den Hauben ist an einem Morgen
ausgeflogen, froh gelaunt, ohne sorgen,
wurde die Beute von einem Milan.
Die Ehe wieder schön wie Tulipan.
Doch nicht lang! Weil der Ehemann auf einmal,
ein anderer Hauben Taube, beschlagnahmt.
Man weiss es nicht, woher sie gekommen:
Es war da, der Waisenfrau hat vernommen,
dass es nicht nur die Gelegenheit macht Diebe,
man nutzt die Gelegenheit nach Wunschliebe;
‘d bis bei meinem Mann die sündige Neigung brennt,
die Schopfbrut stirbt nicht, bis die Hauben Taube leb
Fortsetzung des Märchens
Und der Ehemann nicht, das einsieht noch,
doch er brummelt hoch:
„Ist es meine Schuld? Dass diese Liebe
es blüht, dort ‘d ich zu Hause nicht finde.
Wenn meine Frau mich dort erobern konnte,
warum mich von der Rosenbremse nicht schonte!
Wenn mich so behandeln würde wie früher
ich würde nirgendwo noch Liebschaft spüren."
Das Ende der Geschichte
Was zerbrach das häusliche Liebesleben?
Die Frau wurde von „ein Herrn“ umgeben;
es war nicht geschützt von dem Schilde der Liebe,
‘d wurde zu Hauben taubes Geliebte.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni