Szenteleky Kornél: Bácskai éjjel / Batschka nachts
Írta: Toni Dátum: Március 15 2023 18:05:07

---

H

Szabályos sorokban zsendül a vetés
a józanság egyeneseket húz
az önzés határköveket állít
és megbízható lakatot tesz a magtárra

---

Teljes hír

---

Bácskai éjjel

Szabályos sorokban zsendül a vetés
a józanság egyeneseket húz
az önzés határköveket állít
és megbízható lakatot tesz a magtárra
Minden oly hasznos, minden oly józan
nagy értéke van a trágyának
a késnyelők és komédiások
félve, idegenül kullognak e tájon
és alázatosan köszönnek
a füstölgő trágyaszekereknek.

Minden oly hasznos, minden józan
a szépség apró angyalkáit éppúgy
kiűzik a hurkaszagú házakból,
mint az éhes, lázas, riadt szemű
koldusokat.
Éjjel pöffedt hasak horkolnak e tájon
az álom pilléi senkit sem visznek
smaragdos, rubintos óperenciákba.

Nem kérdem, szabad-e, helyes-e,
józan, hizlalós, értelmes dolog-e
álmodni bércekről, búzátlan sziklákról,
sasokról, fényekről, Párizsról, világról,
csodáról, mákonyról, szent, jó asszonyokról…
Éjjel van, horkol a dagadt disznóhizlaló,
a százláncos gazda gutaütötten emészti
az esti vinkót meg a paprikást,
mialatt én spanyolul tanulok,
Hölderlint vagy Rimbaud-t forgatom bűvölten,
Van Gogh lángoló vonalait ámulom
vagy Nietzsche megejtő mélységeibe szédülök
sápadtan, lázasan, szikkadt szemekkel.
De aztán hirtelen kibúvok a könyvek
magas és biztos bástyája közül
ki az ólszagú éjszarkába!
Kapzsi otromba ebek csaholnak utánam,
de én már kint járok a vetések közt
gonosz mosollyal, mint a kazalgyújtogató.
Alattomosan kuncorgok,
káröröm bugyborékol bensőmben,
mert most ültetem el a téboly
mákonyos, magtalan, tündérszép
virágait
a hasznos, trágyás, egyenes,
bácskai barázdákba.

1928.

Szenteleky Kornél: 1893 - 1933

Batschka nachts

In geraden Reihen wächst die zarte Aussaat,
die Vernunft setzt gerade Linien,
der Egoismus aufstellt Grenzsteinen,
und verschliesst den Getreidespeicher zuverlässig.
Alles ist nützlich, alles so nüchtern
der Dung hat einen sehr grossen Wert,
die Messerschlucker und Komödianten
ängstlich durchstreifen diese Landschaft als Fremde
lautlos und unterwürfig begrüssen,
zu den lauwarm dämpfenden Mistwagen.

Alles ist nützlich, alles so nüchtern
genauso wie die kleinen Engel der Schönheit
vertreiben aus den nach Wurst riechenden Häusern,
die mit fiebrigen, erschrockenen Augen,
hungernden Bettler.
Nachts schnarchen hier im Gegend aufgeblähte Bäuche
und die Wimpern des Traums tragen niemanden in,
mit Smaragd und Rubinen vollen Märchenland.

Frag’ nicht, ob es erlaubt oder richtig ist,
ob es eine normale, sinnvolle Tat ist,
von Löhnen und weizenlose Bergen träumen,
über Adler, Licht, Paris, ‘d die Welt aufbäumen,
‘d von Wunder, Mohnsaft, heilige Frauen versäumen.
Es ist Nacht, der aufgeblähte Schweinzüchter schnarcht,
der Bauer mit hundert Morgen Land gichtbrüchig
verdaut der Abend Gulasch und der Wein,
unterdessen ich noch Spanisch lerne,
Hölderlin oder Rimbaud faszinieren mich.
Ich bewundere Van Goghs flammende Linien
oder mir schwindelig wird in Nietzsches Tiefen taumle,
blass, fiebrig, mit ausgetrocknete Augen.
Aber dann plötzlich krieche aus die Bücher heraus
von einer hohen und sicheren Bastion
hinaus in die nach Saustall riechende Nacht!
Gierige, klotzige Hunde kläffen hinter mir,
aber ich bin schon draußen auf den Feldern,
lächle bös wie ein Scheiterhaufen-Brandstifter.
Ich kichere hinterhältig,
Schadenfreude sprudelt im Innern,
weil jetzt pflanze ich den Wahnsinn
des Mohnsafts kernlosen, märchenhaften
schöne Blumen,
in dem nützlich gedüngte,
gerade Batschka Furchen.

Forditotta: Mucsi Antal-Tóni