Sziráky Dénes Sándor: Bácskai farmélet / Bauernleben in Bácska
Írta: Toni Dátum: április 07 2023 17:20:47
H

Ló nyerít. Felbőg a tinó, tehén.
Nyújtva ásít hangosat a legény.
(A kedves már kiszökött,
az álmossága nem szökik.)

Teljes hír


Bácskai farmélet

Ló nyerít. Felbőg a tinó, tehén.
Nyújtva ásít hangosat a legény.
(A kedves már kiszökött,
az álmossága nem szökik.)
Felsandítanak a kelő napra a barmok.
Ébrednek a lomha bácskai farmok.

Széltében prériken zsendülnek füvek.
A harmatcsepp rajtuk színes üveg.
(A legény lusta, alig üget.
A nappal szerelmi szünet.)
Megy a dolog magától is úgyahogy előre.
Az ember enni megy, a marha meg legelőre.

Lehever éjszakára ló, tinó, tehén, legény,
a megvetett álmokon, a helyén.
(A legény most nem álmos,
a kedvese már beszökött.)
Az igák súlyát éjszaka érzik a barmok.
Reggelig sóhajtól terhesek a bácsikai farmok.

Sziráky Dénes Sándor: 1905 – 1943

Bauernleben in Bácska

Das Pferd wiehert. Der Ochse, die Kuh, plärrt.
Der Junge streckt sich aus, laut und lang gähnt.
(Der Schatz ist schon weggelaufen,
seine Schläfrigkeit geht nicht weg.)
Die Tiere wecken mich für den Sonnenaufgang.
Die trägen Bácska-Höfe erwachen sanft.

Gräser wachsen überall auf der Prärie.
Der Tautropfen darauf wie Glas Kopie.
(Der Junge ist faul, er trabt kaum.
Der Tag ist ein Liebeszaun.)
Der Arbeit geht von alleine so oder so weiter.
Die Menschen gehen essen, das Vieh geht auf die Weide.

Das Pferd, Stier, Kuh, Bursche legen sich für die Nacht nieder,
auf den verachteten Träumen wieder.
(Der Junge ist jetzt nicht mehr müde,
seinen Schatz ist schon eingeschlichen.)
Das Vieh spürt nachts das Gewicht, den Joch im Alter.
Bis morgens sind die Höfe in Bácska voll mit Seufzer.

Fordította: Mucsi Antal-Tóni