Éjfél árnyékában
Írta: Adry Boszy Dátum: április 24 2008 04:50:34
T
A szenvedély béklyói lehulltak,
ahogy végigperzselt tekintete.
Teljes hír
Éjfél árnyékában
Az örök homokszemek leperegtek, vége van egy újabb évnek,
De egy utolsó meglepetést tartogatva a percek tündérei új táncra kélnek.
Álmok égõ tájain fellobbant a szabad vágyak vörös lángja,
S én megláttam õt, ahogyan az ajtóban állt, csak rám várva.
Kacagva léptem hozzá, a bódulat könnyed fátyla körbe font,
Én játéknak hittem, de õ parázsló szemmel magához vont.
Szívem hevesen dobbant, ahogy kezemre kulcsolódott keze,
A szenvedély béklyói lehulltak, ahogy végigperzselt tekintete.
A hangok a színek, az illatok egybeolvadtak, mind egy kavalkádba,
S a sötétség, mint rég elveszett gyermekit fogadott magába.
A játékból harc lett, s mint a csók-csaták nemes lovagja,
Szûzi csókot lop, s cserébe saját, vágytól fûtött csókját adja.
Nem volt nekem más, mint egy kósza lovag, s egy ismeretlen név,
De nem kellett több, mert tudtam mindkettõnket, hajtja ugyanaz a hév.
Szavai csábítottak, s üvegszilánkok tört függönye lett a rideg valóság,
Forrni kezdett a vérem, s magával ragadott a vad, féktelen mohóság.
Kéjes tûzben égett a világ, s benne õ volt a régen várt titkos kedvesem,
Szabad volt minden bûnös érzés, mert nem volt tilos semmi sem.
Féktelen érintés volt mind, mely selymes bõrünkön táncolt,
Test és lélek egybe forrva, csak egymásért, egymásnak lángolt.
De jött a hajnal, keserû fényével vetett véget édes álmunknak,
A terhes valóság nyögve bilincsbe zár, vége lett vad vágyunknak.
Még is boldog vagyok, mert tudom, titkunk rejtve marad az éjben,
S újra élhetem, újra láthatom saját szenvedélyem az õ szemében.