Dacos volt az életutam…
Írta: KiberFeri Dátum: április 22 2023 17:36:39
Gy.
Mára a lelkem olyan borzolt, mint egy elszökött, bolhás, borzas puli,
Ha meg vonatablakon kinézek, nem látok semmit… ez életbugyi…
Már ki ugranék ajtón vagy ablakon, de lekötözve egy hajnalon?
Össze fény a füstben lévő szikrákból jön, reggel, este meg hajnalon…
Teljes hír
Sorsos, már velem fiatalon úgy kezdte, hogy gyomorszájon vágott,
Lehet, hogy ezért, mert így tudtam meg a rettenetes valóságot…
Mikor nagyobbacska lettem, akkor meg már jól földhöz kötözött,
Sőt ködöt bocsátott rám, amiben volt kis rés, de félre lökött.
Azt is már megírtam, hogy be is voltam zárva a saját alagutamba,
Hol is az életvonatom füstje nagyon fojtogatott, torok szorítva.
Mára a lelkem olyan borzolt, mint egy elszökött, bolhás, borzas puli,
Ha meg vonatablakon kinézek, nem látok semmit… ez életbugyi…
Már ki ugranék ajtón vagy ablakon, de lekötözve egy hajnalon?
Össze fény a füstben lévő szikrákból jön, reggel, este meg hajnalon…
Valaha és -szokás szerint- el is indultam, de meg sosem érkeztem,
A vonatom meg alagút két vége között lófrált, mit se végeztem.
Utam során még a jószándékomat, vagy rosszat se… el sem érhettem,
Aztán meg attól, hogy eredménytelen leszek, éltemben végig féltem.
Mindez nem az én hibám, mert végig egy átok ül rajtam,
A rossz él, de a jó eleve csak megholtan ül rajtam.
Élet kinek jó?
Mert az a való!
Élet kinek szép?
Mert az a való!
Élet mit nyújt és kinek?
Élet kinek és mit nyújt?
Élet, füstöt arcba fujt….
Ezzel szemben én voltam a nagy dacos,
Mit nem segített, hogy voltam haragos…
Vecsés, 2023. március 27. – Kustra Ferenc József