Verebek a tengerparton Csendes, szép rónánkról, mikor ide jötte
Írta: Toni Dátum: Május 18 2023 13:22:37

---

V

Csendes, szép rónánkról,
mikor ide jöttem
furcsa vágytól űzve,
csak arra nem gondoltam,

---

Teljes hír

---

Verebek a tengerparton

Csendes, szép rónánkról,
mikor ide jöttem
furcsa vágytól űzve,
csak arra nem gondoltam,
hogy találkozok veled,
kicsi madárkám .. .
A tenger hintás vize most a párnám,
Egész nap ringok a puha nagy pamlagon,
és szívem halk ütemén
babrálva nézem és hallgatom,
mint játszik sok fodros tünemény,
hol egybefolyik ég és víz.

Megsimogatom hát
borzas tolladat,
gondolatban persze csak,
s a pici lábadat méregetem én
a pálmafa békés levelén,
hol előbb még csöppet ölelkezett
a napsugárral.
Elcsattant aranycsókjuk után
tea pálmára libbentél sután
úgy mint nálunk utak porából
testvérkéd, ha száll
a fára, hogy igyon az eper borából.

Mindig szerettelek,
madarak legszegényebbje.
Sorsod volt az én szürke sorsom.
Hangom is a te vékony csiripelésed
nádsíp-zenéjével trillázott
a nagy, szárnyas madarak zordon
világában. Ott csak maradékot
szedegettünk veled,
ha nagy csőrök lakomája végé
kevéske morzsa maradta porban
vagy a díszes nagy tálak szélén .. .

Mert akartuk sok-sok veréb:
változott a világ.
megcibált szürke tollaink most
a legszebb madarak díszével lobog,
s értünk ring a kékben minden ág.
A tenger is ezt súgja,
ezt a hegyek, a pálmás liget, a fenyők,
és ezt üzenik, kik engem küldtek ide,
a búzás szép mezők.

Holnap, ha hulló ezüstben felébredünk,
szállj ide újra a pálmafaágra
és ha tengerrel majd
szabad világunk int,
örvendjünk együtt hát megint.
Nevessünk fel dalos, nagy kedvvel
a tiszta égre
s köszöntsük véled, kis veréb sorstársam
szabad, szép napunk,
mely nekünk is felragyogott végre .. .

Thurzó Lajos: 1915 – 1950

Spatzen an Meeresküste

Über unser Blachfeld,
als ich hierherkam, von
einer Sehnsucht gejagt,
nur auf das hab’ ich nicht gedacht
dass ich dir hier begegne,
mein kleiner Vogel.
Dass die Meereswasser wird hier mein Kissen,
ich schaukele auf der weiche grossen Sofa,
‘d am leisen Schlag meinem Herz
schaue ‘d höre beim Herumfummeln,
wie die zerzausten Zeichen spielen,
wo Himmel ‘d Wasser sich treffen.

Ich werde es streicheln,
deine Sträube Feder
im Gedanken natürlich,
und ich starre auf deine kleinen Füsse
auf dem friedlichen Blatt der Palme,
wo er vorher ein bisschen gekuschelt hat,
mit dem Sonnenstrahl.
Nach dem goldenen Kuss geteilt habt
du schwebtest auf einer Tee-Palme lahm
wie bei uns von dem Staub der Strassen
dein Brüderchen, wenn sie flog,
zum Baum, um vom Beerenwein zu trinken.

Ich hab’ dich stets geliebt,
der ärmste von alldem Vögel.
Dein Schicksal war mein graues Schicksal.
Meine Stimme ist auch dein dünnes Zwitschern,
trillert’ mit seiner Schwegler-Musik
in dem von grossen, geflügelten
Vogelwelt. Wo nur noch das Restfutter,
haben wir bekommen
wenn das Fest der grossen Schnäbel vorbei war
ein paar Krümel blieben im Staub zurück,
oder am Rand von den grossen Schalen.

Weil es viele Spatzen wollten:
Die Welt hat sich verändert.
Unser zerzaustes graues Federn jetzt
lodert mit der Pracht der schönsten Vögel,
‘d alle Zweige schwanken für uns im Blau.
Das flüstert auch das Meer,
die Berge, der Palmenhaine, der Pinienwald,
‘d das ist die Botschaft, die mich hergeschickt haben,
die schönen Weizenfelder.

Morgen, wenn wir in fallendem Silber aufwachen,
flieg du bitte wieder hier, auf dem Palmzweig
und wenn mit dem Meer auch
unser’ freie Welt winkt,
freuen wir uns halt gemeinsam.
Lass uns laut, mit grosser Freude lachen
zum klaren Himmel
‘d lass uns mein Spatz-Schicksalsgenosse zusammen
den Tag begrüssen,
was uns endlich, aufgeleuchtet hat.

Fordította:Mucsi Antal-Tóni