Földre dõlt falak
Írta: janus Dátum: április 24 2008 21:31:34

A ledõlt falakat föl nem emelhetem,
De lelkem fájába örök jeleket vések.


V
Teljes hír


Földre dõlt falak nyugszanak,
Vakolat repedésein téglavér,
Oly semmik, üresek a szavak
Túl hatalmas az érzés, mi kél.

A szem lát, a lélekben rianás
S a repedés szívemig robog,
Földig hajlok, mint õszi sás,
Könnyem hangtalan kopog.

Dermedt emlék elevenedik
S újra ontja illatát a régi fa,
Mely anyám volt a második,
Gyermek hintám karja ringatta.

Ujjam szemöldökömbe simít
S érzi a megbúvó apró sebet,
A zuhanás szele fülembe sivít,
Repültem, s elengedtem a kötelet.

Emlékek hada újra éled bennem
Hangok, arcok, borzongó érzések,
A ledõlt falakat föl nem emelhetem,
De lelkem fájába örök jeleket vések.