Bessenyei György: A Tiszának reggeli gyönyörűsége / Die morgendl
Írta: Toni Dátum: Június 16 2023 18:25:47
H
A Tiszának partján virradok meg egyszer,
Hol ifjú éltemben jártam sok ezerszer.
Az ég boltozatját kék szín táblájával,
Tüzesedni láttam napunk sugárával.
Teljes hír
A Tiszának reggeli gyönyörűsége
A Tiszának partján virradok meg egyszer,
Hol ifjú éltemben jártam sok ezerszer.
Az ég boltozatját kék szín táblájával,
Tüzesedni láttam napunk sugárával.
Mosolyodni kezd az hajnal világunkra,
Világosságot nyújt zsibbasztó álmunkra.
Az éjjeli ködök gőzölögni kezdnek,
Hegyeknek tövébe s völgyekbe rejteznek.
Innen eresztgetik felfelé párájok,
S a reggellel ekként közlik még homályjok.
A nyugodt természet kel, s kifújja magát.
Verődik álmábul; újrakezdi dolgát.
Még az erdők s hegyek homályba nyugodtak,
Hol napunk világát várván csak hallgattak.
Az álmos természet végtére megindul,
Élő fijajival munkájára mozdul.
Napunknak sugára terjeszkedik rajta,
Melly holdat, csillagot a tengerbe hajta.
Erdő s hegytetőket megaranyoz tüze,
Ragyog játékára az harmatnak vize.
Lesüllyedt az éjjel már ólombotjával,
A nap kezd ragyogni fényes világával.
Földünknek szélirül felszökött egére,
Űzi a setétet komor tengerére.
Nagy természetünkben kacagni kezd minden,
Mellynek nagy lármája elkezdődik renden:
Zendülnek az erdők sokféle hangokkal,
Szóllnak madarai a víg vadászokkal.
Jajdulnak a kopók; hangzik a kürt messze,
Bőgnek az élő fák, faldos ott a fejsze.
Az halász hajója harsog a vizeken,
Keresi prédáját e párás térjeken.
A sásas rétekre sok marhák veretnek,
Rívó bőgései gyakran kettőztetnek.
Éh szájok a fűbe széjjelharácsolnak,
Furullyája zendül köztök pásztoroknak.
A Tisza partjárul ezeket szemlélvén,
Csendesen állottam mindennek örülvén.
E víznél kétfelől szörnyű jegenyefák
Nőttek, mellyek csaknem a felleget tartják.
Iszapos gyökerek mélyen ereszkedett,
Boglyas oldalokon kérgek repedezett.
Terjedt gallyjaikkal lefelé hajlanak,
S mintha szomjúznának, a vízekbe nyúlnak.
Nyájason zörgenek zöld s fejér levelek,
Melyeken csak lassan bujdosnak a szelek.
Ezek közt a Tisza foly csendességével,
S mintha gondolkozna, ollyan menésével.
Sárga tajtékjait formálja közepén,
Sok gallyak s levelek ballagnak a színén.
Sebes örvényei bujdosván magokba,
Zúgással ütköznek néhol a partokba,
Mellyek két részeken erdejek táplálják,
S a világ lármáját csendesen hallgatják.
A páros gerlicék szárnyok csattogtatva,
Repdesnek felettek magokat mulatva.
Vidámul a Tisza turbékolásokkal,
Mert szép lármát tesznek nagy csacsogásokkal.
A Tisza egy részin széles rétek vannak,
Honnan kiáltások hallik a darvaknak.
Ezeknek nagy szavok a magas egeket
Betöltvén, lármázzák érzékenységinket.
Sok hattyúk is nyúlnak a Tisza felett el,
Kik repülvén, tűnnnek szép süvöltésekkel.
Szárnyoknak különös kettős hangozása
Olly, mint a csehelő kopók kiáltása.
Több számos madarak zengenek ezentúl,
Mellyekbül a puskaszóra sok aláhull.
Illyen dolgok között szemlélvén a Tiszát,
Gyakran jártam által örvényes folyását.
Füzesei mellett sétáltam magamba,
Fövenyes lapályján, és gondolatomba
Szüntelen neveltem gyönyörűségemet,
Részegítvén vele érzékenységemet.
A tavaszi szagok orromba ütköztek,
Mellyeket magokkal hordoztak a szelek.
Illyen az hely, ahol életre születtem,
S e nagy természetnek férfi tagja lettem.
Bessenyei György: 1747 – 1811
Die morgendliche Schönheit der Theiss
Einmal werde ich noch am Theiss Ufer erwachen,
wo ich damals tausend Sache wollte machen.
Das Himmelsgewölbe mit seinem blauen Bild,
und sah, dass mit Sonne, immer schon wärmer wird.
Die Morgendämmerung empfängt uns mit Lächeln,
bringt uns Klarheit wen wir am Morgen noch Schwächeln.
Die Nachtnebel beginnt langsam sich zu dämpfen,
die Schatten verstecken, von Bergen und Tälern.
Von hier werden Dämpfe nach oben gelassen,
und noch am morgen früh gibt immer noch Schatten.
Die ruhige Natur erhebt und atmet auf.
Er kämpft noch mit dem Schlaf; und nimmt die Arbeit auf.
Die Wälder und Berge noch im Dunkeln ruhig,
und sie hörten noch zu auf Tag wartend mutig.
Endlich beginnt die Welt, die schlafende Natur,
‘d geht mit seinem Söhnen zur Arbeit auf der Tour.
Das Feuer der Sonne erstreckt sich darauf,
trieb den Mond und Stern in das Meer hinaus.
Sein Feuer vergoldet Wälder und Berggipfel,
und das Wasser des Taus blitzt an Baumwipfel.
Die Nacht ist versunken, mit dem bleiernen Stab,
und die Sonne scheint jetzt Land auf und Land ab
Von dem Rand der Erde auf den Himmel flog sie,
vertreibt die Dunkelheit in ihr dunklen Agonie.
Alles in unserer Natur beginnt laut zu lachen,
wo der große Aufruhr lässt so richtig krachen:
Von vielen Geräuschen, der Wald widerhallt laut,
die Vögel singen gern, die Jäger fröhlich auch.
Die Jagdhunde jaulen, die Hupe tönt weit weg,
die Bäume heulen herb, die Axt ist am Holzweg.
Das Schiffchen des Fischers donnert auf der Meute
in den feuchten Räumen sucht er seiner Beute.
Auf dem Riedgras wiesen grasen viele Rinder,
von Lautes Gebrüll lässt doppelt so viel finden.
Die hungrigen Mäuler sind an grünen Wiesen,
Hirtenflöte hört man aus der Ferne spielen.
Neben den Theiss Küste, wenn man sie betrachtet,
ich stand dort ganz ruhig und genoss das alles.
Auf den beiden Ufern die hochgewachsenen
Pappeln, die den Wolken dort oben begegnen.
Die schlammigen Wurzeln sind ganz tief versunken,
die Rinden zerplatzten an den flauschigen Punkten.
Sie beugen sich nieder, mit den vielen Ästen,
als die durstig wären, greifen nach Gewässern.
Und die Grüne Blätter rascheln sanft mit Weisen,
auf welchen auch der Wind nur sehr langsam durchweht.
Und zwischen denen floss der Stille alte Theiss,
als ob er nachdenke, langsam, ohne verschleiss.
In der Mitte bildet seinen gelblichen Feim,
an Oberfläche langsam Zweigen, Blätter allein.
Seine schnellen Wirbel verstecken sich in sich,
manchen Stellen schlagen mit Gebrüll an das Riff.
Die in beiden Seiten von dem Wald gespeist gelt,
sie lauschen in stille dem lauten Lärm der Welt.
Die Turteltaube Paar mit den Flügelschlägen
Fliegen über den Theiss Samen suchend prägen.
Viel Spaß haben in Luft über den Theiss beherzt,
weil sie viel Lärm machen mit dem lauten Geschwätz.
In einem Teil der Theiss gibt es weite Wiesen,
woher man deutlich sieht, wie Kraniche fliegen.
Das sind große Worte dort im hohen Himmel,
mit grossen Geräusche, empfindlich laut Bimmeln.
Viele Schwäne schwimmen über die Theiss Wasser,
die fliegen wunderschön, mit viel Lärm hin und her.
Eigentümlich doppelt die Laute von Flügeln,
wie kläffende Hunde am frühmorgens Prügeln.
Von nun an singen schon viele Hundert Vögel,
dabei werden viele von Schüssen getötet.
Betrachtet man unter dieser Ansicht die Theiss,
bin an seinem Wirbel glücklich vorbeigeschleust.
Bin am Weidenallee sehr oft an Spazieren,
an sandigem Ufer mich zu animieren.
Ich hab’ meine Schönheit unaufhörlich gepflegt,
und berauschte damit meine Affinität.
Die Düfte des Frühlings stiegen mir in Nase,
wie der Wind die Samen in die Luft verteilte.
Dies ist der Ort, an dem ich geboren wurde,
ein männliches Mitglied dieser Ungarnhurde.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni