CLXVII. szonett
Írta: LouisdelaCruise Dátum: április 24 2008 21:32:12
Feledett hant, sírkert aszott dísze,
Nem vágyott, nem akart, hogy legyen emléke!
V
Teljes hír
Feledett hant
Óh, a rózsa illata, s cirmos színe,
Régi vágyak, feledett ócska múlt;
Ha érinthetném ajkad, s szíved,
De képed szememben már megfakult!
Vetett ágyam bús-magányom, - vég,
Hiába az a szín, s az, az illat;
Melyet nyomorba dönt, s elér
A pusztulás, majd benövi végként a gaz!
Hol a föld csak dudvát terem,
Göcsös, romlott szik-talaján;
S ha fakad is új mag, s szeretet,
Elég rózsatõ helyett, a borostyán!
Feledett hant, sírkert aszott dísze,
Nem vágyott, nem akart, hogy legyen emléke!
20071204
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!