és úgy látja sosincs vége.
Négy fal között vergõdni...
A lelkem nem épp üdíti.
Hiányzik valami...
Egy ölelés, de nem alkalmi!
Sajnos a város szélén
Igazán elvéreztem én.
Eljön a holnap egyszer,
Akkor is felkelek reggel!
Nem adom fel az álmot,
Akárki akármit alkot!
Fürdik a lelkem...De miben???
Egy sötét, koszos vízben.
És mégis mindig reménykedem,
Egyszer talán jobb lesz minden.