József Attila: Reménytelenül / Hoffnungslos
Írta: Toni Dátum: Június 23 2023 14:38:39

---

Gy.

Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent; nem remél.

---

Teljes hír

---

Lassan, tűnődve

Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent; nem remél.

Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén,
ezüstös fejsze-suhanás
játszik a nyárfa levelén.

A semmi ágán ül szívem,
kis teste hangtalan vacog;
köréje gyülnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.

1933

Vas-színű égboltban…

Vas-színű égboltban forog
a lakkos, hűvös dinamó.
Óh, zajtalan csillagzatok!
Szikrát vet fogam közt a szó – –

Bennem a mult hull, mint a kő
az űrön által hangtalan.
Elleng a néma, kék idő.
Kard éle csillan: a hajam – –

Bajszom mint telt hernyó terül
elillant ízű számra szét.
Fáj a szívem, a szó kihül.
Dehát kinek is szólanék – –

1927

József Attila: 1905 – 1937

Hoffnungslos

Langsam, nachdenkend

Der Mensch, wenn er auf sandige,
traurig feuchte Ebene trifft,
schaut sich klug um, mit innige,
stolz, nickt mit dem Kopf; er hofft nicht.

So versuche ich ohne zu
betrügen, leicht umzusehen,
dass silbernen Axtrausch dazu
Spielen, Pappel Blätter eben.

Auf dem Ast das Nichts sitzt mein Herz,
und es schlottert geradezu;
demütig versammeln, rundum
schauen, schauen die Sterne zu.

1933

In eisenfarbenen Himmel …

Dreht sich am eisernen Himmel
der lackierte, kühle Segen.
Oh, lautlos Wunder Bimmel!
Das Wort funkelt an den Zähnen – –

In mir fällt das War, wie ein Stein
und durch das Leere ist lautlos.
Die stille, blau Zeit ist pik fein.
Das Schwert Schneide glänzt: und mein Haar – –

Mein Schnurrbart ist wie eine Raupe
sich auf den Mund hin gelegen
Mein Herz tut weh, das Wort wird kalt.
Zu wem soll ich mich bewegen – –

1927

Fordította: Mucsi Antal-Tóni