"Ne halat adj néki..."
Írta: alliteracio Dátum: április 25 2008 07:41:57
T
Én csak segítséget kértem,
Nem mérlegeltem, mi a tét,
Teljes hír

Én csak segítséget kértem,
Nem mérlegeltem, mi a tét,
Nem fontoltam, mit gondoltok rólam
(-rajtam múlik ez a lét-)
Jézust idézted fennkölten,
S míg ½halászni½ tanulok,
Kikapcsolják majd a villanyt
(-bûnhõdni ezzel még nem fogok-)
Akármilyen átkos, szemét,
Cinikus és rossz vagyok,
Tudálékos tanítóktól
Tanulni én nem tudok!
Az vessen rám elsõ követ,
Ki bûnt soha nem vétkezett,
Verjetek meg! Köpjetek le!
(-ha hiányzik egy ékezet-)
Nem akarom, s nem is kérem,
Hogy engem megértsetek,
Lökjetek el, ha én vagyok az,
Ki kilóg közületek
Nem tudom, mért születtem így
Bár születtem volna halva
Kevesebb lenne gondotok
(-a bûn tárgya az alma?-)
Nem élek példás, hívõ életet,
Szemetekben én vagyok az ármány,
Ám legyen. Hisz´ minden családnak
Kell egy fekete bárány
Mondtad: a betegségek intõ Jelek,
Bûneink tükrös példabeszéde
Azért küldi a Sors õket,
Hogy okuljunk belõle
Én, mióta eszem tudom,
Ritkán voltam egészséges,
Ezek szerint selejt voltam?
(-akkor is, ha csak hétéves?-)
És egy rákos csecsemõ?
Mit követhetett el õ?
Vagy isten ily módon szelektálja,
Hogy ki jogosult e világra?
Kérdezted, hogy Ki Vagyok Én
Ismerjem meg magamat!
(Te sem tudtad, ilyen büszkén,
Míg át nem mosták agyadat!)
Szerepet játszok? Hamis vagyok?
Nézz körül a világon:
Van kinek már ½nem kell a pénz½,
Eléldegél imákon
Azt hiszed, hogy irigy vagyok?
Ne hidd, csupán bölcsebb lettem,
Látod, egy-két hegyibeszéd,
S szegénybõl -hopp!- gazdag lettem!
Gazdagít a tapasztalat,
S bár nem fogtam ki a nagy halat,
Kölykeimnek jut még azért
Hó végén is néhány falat.
Szerencsém, hogy kínjaimon
Röhögni még úgy is tudok,
Hogy diplomával, munka mellett,
Csuda módon csóró vagyok!