Lány a tükörben
Írta: Adry Boszy Dátum: április 25 2008 17:52:32
Gyûlöllek! Úgy nézel rám, mint ha bármit is értenél,
Úgy teszel, mint ha vigyáznál rám, s velem törõdnél,
C
Teljes hír
Lány a tükörben
Gyûlöllek! Úgy nézel rám, mint ha bármit is értenél,
Úgy teszel, mint ha vigyáznál rám, s velem törõdnél,
De hazudsz! Még a hallgatásod is hazug, ahogy rám nézel,
Hamis bûntudattal állsz, s felém nyúlsz remegõ, fehér kézzel.
De hiába emeled a kezed, mind hiába! A tükör rabja vagy,
S én gondoskodom róla, hogy örök idõkre az is maradj!
Gyûlölõm, hogy mikor tükörbe nézek, a te fakó arcodat látom,
Végleg megszabadulni tõle, ez, amit akarok, ez, amire vágyom.
Mindenedet gyûlölöm, de a szemed, a szemed megõrjít engem,
Mert belenézek, s látok benne mindent, amit rosszul tettem.
Ott bújik meg minden hibám, s te titkolni õket nem akarod,
Csak nézel derengõ tekintettel, elfeledni õket sohasem hagyod.
Szeretnélek összetörni, összezúzni, hogy árnyékod se maradjon,
Hogy örökre eltûnj, s az a tekintet végleg halott arcodra fagyjon.
Ó, ha tehetném, elfutnék messzire, egy tükörkép nélküli világba,
S elfelejtenék mindent, nem emlékeznék többé semmilyen hibámra.
Te az én tükörképem vagy, miért engem kínzol halálra hát,
Miért nem azokat, akik miatt elkövette azt a sok-sok hibát?
Gyûlöllek! Össze foglak törni abban a percben, mikor csak lehet,
Mikor már meguntam ezt a sivár, értelmetlen életemet!