Emésztő láng
Írta: Repu Dátum: Szeptember 16 2023 14:39:22
Gy.
A szikrában a kezdet úgy ég mint lelkemben a tűz,
Ám hiába is lángolok, fényem önmagamba űz,
Belülről nem éget el mi nélkülem nem éghet el,
Néma ember szíve mindig bús magányban énekel,
Teljes hír
Olvadok, nem ébredek, bármeddig éljek tévedek,
Boldogsággal ölelkezve önmagamba révedek,
Olvadok és széledek, mígnem a léttel egy leszek,
S, távol állok magamtól mint pokoltól a fellegek,
Létem nem kielégítő a szeretet számára,
Ezért igyekszik úgy, s nevel folyton folyvást árvára,
Bódítani mégsem rest, mindig ügyel a látványra,
S terhel minden jóérzést kamatostul a számlámra,
Viaszként, ki kanócot óv, de enged a szikrának,
A mártírhalált könnyen szenvedő aprócska lángnak,
Olvadok, eléghetek, s végül egy leszek a véggel,
Mi nem bírja a lépést ennyi izzó gyertyavéggel,
A szikrában a kezdet úgy ég mint lelkemben a tűz,
Ám hiába is lángolok, fényem önmagamba űz,
Belülről nem éget el mi nélkülem nem éghet el,
Néma ember szíve mindig bús magányban énekel,
Olvadok, felébredek, ha meghalok megérkezek,
Fájdalommal karöltve mindent mi szép elengedek,
Olvadok és széledek, az utolsó szeg én vagyok,
Koporsó a lelkem körül holtomiglan maradok.