Végül, vége lesz…
Írta: KiberFeri Dátum: Szeptember 27 2023 16:10:07
Gy.
De kérdés, hogy hogyan,
Az idő meg élet rohan,
Minden múlik, és nem fogan.
Teljes hír
(Kétsoros, bokorrímes)
Én vagyok a kapocs a születésem és a halál között,
Nekem kell kiókumlálnom, mi minden van saját lét mögött.
(HIAfo)
De kérdés, hogy hogyan,
Az idő meg élet rohan,
Minden múlik, és nem fogan.
(Bokorrímes)
Lehet, hogy meg kell tanulnom -szükséges lehet- a japán tea-szertartást,
Ha ideér a halál, tanúsítani kell békülékeny magatartást.
Lehet, hogy meg is hívom teára,
Vagy ha éhes, netán, uzsonnára…
(leoninus)
Vagy esetleg anyázzam, hátha megsértődik, és elmegy? Nem találtam, még sajnáljam?
(Bokorrímes)
Állok az életfám hidján, csendes őszi szél zengél a konzolán,
Nem félek, hogy vízbe esek, nem mind ilyenek szépséges mélységek...
Part felé sok és szép követ látni, amiknek már nem kell elázni.
Jóízűen folyik a víz, figyelmesen hallgatom, ez mára csíz.
(leoninus)
Nekem a híd a sorsom, csak állok, tán’ míg közismert vitézzé válok!
Várakozás a harcom, nem tudom mi lehet… hosszú élet az álmom…
Távolban erdőt látok, a fák nagyon hajlonganak, végezzem el akaratomat?
(senrjú trió)
Ember öregszik,
Elmúlást vár… fogadja!
Számadás volna?
*
Elmúlik velem,
Minden mi elöregszik.
Vár dimenzió.
*
Fájó utazás
Nekem is itt ér véget…
Ösvényre… lépek!
Vecsés, 2023 szeptember 13. - Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában.