Radnóti Miklós: Lángok lobognak / Flammen lodern
Írta: Toni Dátum: Szeptember 29 2023 15:09:48

---

Gy.

Lángok lobognak és kihúnynak lassan s mindörökre
katonák lelke száll most a fényes délkörökre
egyforma lelkek! ó, mindegy, hogy ez, vagy az ki volt, mi volt,
míg itt a hőség hajlong, amott a fagy sikolt;

---

Teljes hír

---

Lángok lobognak

Lángok lobognak és kihúnynak lassan s mindörökre
katonák lelke száll most a fényes délkörökre
egyforma lelkek! ó, mindegy, hogy ez, vagy az ki volt, mi volt,
míg itt a hőség hajlong, amott a fagy sikolt;

a hánykolódó hajók ágyúinál honvágytól részeg
és sárga félelemtől rókázó tengerészek!
aknák lebegnek mindenütt, virraszt az érzékeny halál
s dagálykor néha sikos testével partraszál;

holt férfiak kisérik ringva és széttépett delfinek,
a hajnal ott is fölkél, de nem kell senkinek;
egy gép dörögve száll az égen és sötét árnyéka lenn
némán kiséri röptét a sanda tengeren;

örvény sziszeg felé, jelek szaladnak szét a víz felett,
a zátony vért virágzik tüskés koral helyett;
egész nap bőg a vész, olaj csorog a pontos gépeken,
mögöttük vak düh bujkál s viszhangzó félelem,

majd füstbe fúl a nap s akár a hosszuszárú fájdalom,
úgy hajladoz a hold már a másik oldalon
s lángok lobognak és kihúnynak lassan s mindörökre
katonák lelke száll most a fényes délkörökre.

1939 december 20

Radnóti Miklós: 1909 - 1944

Flammen lodern

Flammen lodern und erlöschen langsam und für immer
Soldaten Seelen steigen auf in den südlichen Himmel,
gleiche Seelen! Oh, es ist egal, wer es war, was es war,
während hier die Hitze sengt, schreit dort der Frost furchtbar;

betrunken vor Heimweh von den Kanonen der den Schiffen,
und die Matrosen, die in gelber Angst zittern!
Überall schwimmen Minen, der sensible Tod schaut zu dem
und bei Flut landet es mit seinem glatten Körper an Ufern;

Toten Männer begleitend von zerrissenen Delfinen in Agonie
auch dort geht die Morgendämmerung auf, doch niemand braucht sie;
ein Flugzeug brüllt über den Himmel und unter das dunkle Schatten
es setzt schweigend seinen Flug auf dem sandigen Meereskarten;

Dem Zischen des Wirbels entgegenlaufen Zeichen übers Wasser,
das Riff blüht rotes Blut statt stacheliger Korallen;
den ganzen Tag gibt es Ärger, Öl tropft aus den präzisen Maschinen,
hinter ihnen verbirgt sich blinde Wut und heilenden Kabinen,

dann erstickt die Sonne in Rauch auf und auch der lange Schmerz,
so erwies sich der Mond jetzt schon dort oben als Scherz
und Flammen flackern und erlöschen langsam und für immer
Soldaten Seelen steigen auf in den südlichen Himmel.

20. Dezember 1939

Fordította: Mucsi Antal-Tóni