Szenteleky Kornél: Akácok az őszben / Akazien im Herbst
Írta: Toni Dátum: Október 03 2023 16:41:31
Gy.
Állnak az ákácok bús, bácskai őszben
kopaszul, szegényen s türelmesen állnak
szél rázza fejtüket, fejsze csap húsukba.
Nincsen épp jó sora az ákácifáknak.
Teljes hír
Akácok az őszben
Állnak az ákácok bús, bácskai őszben
kopaszul, szegényen s türelmesen állnak
szél rázza fejtüket, fejsze csap húsukba.
Nincsen épp jó sora az ákácifáknak.
Állnak csendben, árván a csatorna mentén,
állnak szerteszórva a Tisza vidékén,
álcác-bánatokról sir zörgő harasztjuk...
Fanyar ákác füstöt fúj a zsellér kémény.
Tölgybe, cserbe, hársba villám csap le néha,
de az erdei fa már tündért is látott!
Ti csak sivár sikot s sáros embert láttok,
aki tépi, töri az árva akácot.
Vártok valamire bús, árva akácok?
Álmodtok-e néha nagy, zúgó erdőről?
Vagy belenyugodtok a mostoha sorsba
s nem törődtök véle, a holnap mit öröl?
Mennyi árva ákác áll a nagy világban...
Nagy testvéri vággyal gondoltok-e rájók?
Rosszabb, jobb-e sorsuk, milyen az ősz arra?
Tépi őket ott is ember, vihar, átok?
Ne nyögjetek tarlott bácskaiákácok,
sáros világtoknak ha nincs fénye, pírja,
lesz azonban ünnep, lesz még egyszer május
s a sok ákácillat összeborul sírva!
Szenteleky Kornél: 1893 -1933
Akazien im Herbst
Die Akazien stehen in Trübe, Bácska-Herbst
die stehen ruhig, kahl, arm und geduldig da,
der Wind schüttelt die Köpfe, die Axt trifft ihr Fleisch.
Für die Akazien, das ist eine Schicksalsqual.
Sie stehen schweigend, verwaist am Kanal entlang
in der Theiss Region sind sie überall allein,
von verschleierten Sorgen weint ‘d rasselt der Farn …
Beissender Akazienrauch weht aus dem Schornstein.
Eine Eiche, Linde, Linde, trifft auch ein Blitz,
doch der Wald Baum hat ja auch eine Grazie!
Du siehst nur den öden Gäu ‘d den schlammigen Mann,
wer zerreisst, zerbricht die verwaiste Akazie.
Wartet ihr auf etwas, verwaiste Akazien?
Träumet ihr manchmal von einem tosenden Wald?
Oder ergebt Euch ihren Stiefvater Schicksal,
und es ist Euch egal, was passiert mit Euch bald?
Wie viele verwaiste Akazien gibt auf der Welt …
Denkt ihr mit brüderlicher Sehnsucht an ihn?
Ist ihr Schicksal schlimmer, besser, wie hier im Herbst?
Zerreissen sie auch dort Menschen, Stürme, wie hier?
Stöhnt nicht, ihr stoppelige Akazien aus Bácska,
wenn deine schlammige Welt kein Licht ‘d Röte hat,
wird es allerdings Feiertag geben, es wird wieder Mai
‘d, den vielen Akazienduft kauernd zusammen halt!
Fordítortta: Mucsi Antal-Tóni