Szomorogva
Írta: Baranyi Imre Dátum: Október 04 2023 15:01:24
Gy.
Merre keressem az angyali lényed e hallgatag őszben,
merre találhatok újra a hívogató mosolyodra,
itt ma reám csak a szürke ködöknek a fátyla, ha lebben,
sajgva, de várom az új nyarat álmaimon szomorogva.
Teljes hír
Vége a nyárnak, az ősz mosolyogja szelíden a lelkem,
hull a levél, leperegnek az éjben a néhai álmok,
tétova verseim egyre sorolnak e szürke időben,
bánatomon meditálva a lét peremére kiállok.
Nézek a fellegeim fele, nézek a mélybe remegve,
szédül a testem, alig marad állva a bódulatában,
vajh, hova tűnt ez a nyár, hova tűnt az a távoli este,
melyben öleltelek álmatagon karoló szerenáddal.
Még puha ajkadat érzem omolni titokban a számon,
ízei mintha az édeneket felidézni akarnák,
illatodat keresem, ha lehetne ma visszacitálom,
ámde csupán ölelem szomorúan az ágyon a párnát.
Merre keressem az angyali lényed e hallgatag őszben,
merre találhatok újra a hívogató mosolyodra,
itt ma reám csak a szürke ködöknek a fátyla, ha lebben,
sajgva, de várom az új nyarat álmaimon szomorogva.