Gyulai Pál: Az akácfák alatt / Unter den Akazien
Írta: Toni Dátum: Október 23 2023 18:02:11

---

H

Hányszor mulattunk itten,
Ákácok árnyiban,
S feledve gondjainkat,
Kis játszó magzatinkat

---

Teljes hír

---

Az akácfák alatt

Hányszor mulattunk itten,
Ákácok árnyiban,
S feledve gondjainkat,
Kis játszó magzatinkat
Elnéztük boldogan.

Dicsérted kis leányod',
Mily szép, szemérmetes;
Fiacskád' átölelted,
S örömben ége lelked,
Hogy bátor és eszes.

Beszéltük, mindenikből
Mi lesz, ha nagyra nő;
Tréfáltunk és nevettünk,
Majd olykor elmerengtünk
S kitárult mult, jövő.

Mondád, ha majd elaggunk,
Hajunk ezüst fehér,
S betelve annyi vágyad,
Nem adnád unokádat
Szép ifjuságodér'.

Oh drága nőm, a földön
Ki legjobb nő valál,
Nem agg korban, de ifjan,
Virágzó bájaidban
Tépett le a halál.

A gyermekek már nőnek,
Év év után halad;
Még szebbé lőn leánykád,
Oh Istenem! ha látnád
S ölelnéd kis fiad'.

Oh Istenem, ha látnám
Még egyszer arcodat,
Ha köztünk itt lehetnél,
Ha percre megjelennél
E kedves fák alatt!

Ha látnám lelked fényét,
Amint szemedben ég,
Boldog, mosolygó arcád' -
Az élet gyászos harcát
El tudnám bírni még!

1869

Gyulai Pál: 1826 – 1909


Unter den Akazien

Wie oft hatten wir hier Spass
im Akazien Schatten,
und die Sorgen vergessend,
unseren kleinen spielend,
wir glücklich betrachten.

Hast deine Tochter gelobt‘,
wie schön ist sie ‘d schamhaft;
deinen Sohn sanft umarmtest
‘d deine Seele brennt so fest,
so mutig, mit viel Kraft.

Wir sprachen über alles,
was, wenn die gross werden?
Wir scherzten und lachten laut,
gegrübelt und durchgekaut,
was wird, wenn wir sterben.

Wenn wir alt werden, sagtest,
die Haare werden grau,
alle Wünsche besiegen
und wirds die Enkelin lieben,
viel mehr als junge Frau.

Oh liebste Frau, auf Erden
du, die beste Frau war
nicht als alt, doch als Weibchen
geblüht, mit deinen Reizen,
vom Tod entrissen war.

Kinder werden grösser, es
geht voran, Jahr nach Jahr;
schöner wird auch dein Mädchen,
Gott, wenn du sehen könntest,
deinen Sohn, umarmen gar.

Wenn ich es sehen könnte,
dein Gesicht im Träumen,
wenn du hier bei uns wärst,
für ein Moment zu mir kämmst,
unter diesen Bäumen!


Wenn dein Seel’ sehen könnte,
wie in dein Auge brennt,
in dein lächelndes Gesicht
der traurige Freundes Licht
‘d was uns im Leben trennt!

1869

Fordította: Mucsi Antal-Tóni