Szabálytalan séta
Írta: Magdileona Dátum: április 27 2008 08:47:18
T
Sétálunk.
A nyár még csak belépett
a színpadra, épp csak elhúzták függönyét...
Teljes hír
Sétálunk.
A nyár még csak belépett
a színpadra, épp csak elhúzták függönyét...
lágy szellõ esedez arcunk hûsítéséért.
Megyünk szótlanul, kezem a kezedben,
néha rám mosolyogsz, gondtalan, kedvesen,
s nem bántjuk a virágzó lélek díszeit,
eljátsszuk, hogy nem vár megoldásra itt
semmilyen probléma, hisz nincs...
A dolgunk, hogy azt érezzük, ami van,
a jövõ majd elrendezõdik, súlytalan
bár jól tudjuk, nincs olyan, mit helyettünk bárki
megoldhatna, mégis e percben nem fontos semmi,
s ami kilátástalan, az csak a jövõ, de mi
a jelenben járunk.
A Margitsziget hatalmas fehér törzsû fái
szerencsére nem is hagyják elõcibálni
a kérdést: meddig lesz így és milyen értelme van
a jelennek, ha nem tudjuk, mi lesz majd holnap.
Most itt vagy velem, itt vagyok veled,
tündöklünk, nyugalom van,
nem félsz és nem félek,
s talán ez itt a lényeg.
A városba érve
a jövõ kérdése
már csak átfutó pillanat,
mit lezár a tûzfalakról lecsüngõ
bíborszín alkonyat.