Híd alatt
Írta: Baranyi Imre Dátum: Október 26 2023 17:36:57
H

Ha majd a méla, furcsa arcomat
feledtetőn a röpke gondolat
a múltba langyosan sodorja el,
azért megint csupán a sors felel?
Teljes hír


Ha majd a méla, furcsa arcomat
feledtetőn a röpke gondolat
a múltba langyosan sodorja el,
azért megint csupán a sors felel?

Vagy éppen én akartam úgy talán,
hogy ott a zsírpacákos asztalán
meg is maradjon egy levesnyi jel,
amint kesernyesége félrenyel.

Hiába, mert a szűkülő gyomor,
akárha volna mérhető nyomor,
korogva-fájva elfelejti már,
ha rá a lét kies falatja vár.

Olyankor újra elcsodálkozom,
ki hagyta félig ott az asztalon
nekem falatnyi főzelékemet,
ki az, ki néha-néha még etet?

Utána, hogyha egy bagót kapok,
a mennybe járva-kelve baktatok,
szakadt kabátomon lyukas zsebem
az őszi estben egyre leng velem.

De lám, az éj a híd alatt talál,
behív, magánya kartonába zár,
temetve méla, furcsa arcomat,
s megáll konok fagyán a gondolat.