Hajóra várva
Írta: Baranyi Imre Dátum: November 27 2023 15:53:07
H
Magam vagyok, csupán a némaság ölelget,
a csendje torkomat szorítja egyre csak,
kiáltanék, de mára messze jár a lényed,
nem ér a hangom el, dadogva bennszakad.
Teljes hír
Magam vagyok, csupán a némaság ölelget,
a csendje torkomat szorítja egyre csak,
kiáltanék, de mára messze jár a lényed,
nem ér a hangom el, dadogva bennszakad.
A lázas éjszakák azóta rég kihűltek,
a kerti kispadunkra már a dér szitál,
hiába is közelg amott karácsony ünnep,
ha gyertyafényes estebédre nincs ki vár.
A lét tovább sodorta álmaink hajóját,
nehéz vitorlarúdja tán el is törött,
de hát az Úr a messzi óceánra rálát,
talán megóvja majd a zátonyok között.
De visszavárlak én fedélzetén azóta,
jöhetsz akármikor, hisz úgyis itt leszek,
jelezz nekem, ha partot érsz a kürttel,
s jeledre máris újra ébredek neked.