Toldalaghy Pál: Vigasztalan világ / Trostloser Welt
Írta: Toni Dátum: December 16 2023 18:19:52
H
Ki a sötét fasorból a szobába
beléptem, az asztalhoz ülök én,
hol a tálakban fonnyad a saláta
és illatozik búsan a kömény,
Teljes hír
Vigasztalan világ
Ki a sötét fasorból a szobába
beléptem, az asztalhoz ülök én,
hol a tálakban fonnyad a saláta
és illatozik búsan a kömény,
a villanyfény meg meg-megáll a villán.
Ki étkezik? Ki enne, inna azt,
a nők s a kívánt szőlők húsa híjján,
mit az idő szemlátomást rohaszt?
A nők, a nők, hol vannak és a tálak?
Az édes és a gyöngyöző borok?
Itt ülök én és bennem nincs utálat.
Csak életemre visszagondolok.
Idézem — és a kéz, mely néha tett-vett,
a láb, mely ösvényt néhanap talált,
a test, amit befalnának a tetvek,
vigasztalan s kívánja a halált.
Toldalaghy Pál: 1914 - 1976
Trostloser Welt
Als ich raus aus der dunklen Allee Konfekt
in das Zimmer trat, ‘d setze mich an Tisch,
wo der Salat schon in den Schüsseln verwelkt
und Kreuzkümmel duftet köstlich und frisch,
Das elektrische Licht blitzt an der Gabel.
Wer speist? Wer würde es essen ‘d trinken,
mangels Frauen und dem Fleisch von den Reben,
was scheinbar schon verfault vor uns liegen?
Die Frauen, wo sind die Frauen, ‘d die Schalen?
Die Süsse und die Schaumende Weine?
Ich sitze hier ruhig und ohne klage,
und denke an mein Leben alleine.
Zitiere, die Hand, die manchmal gab ‘d nimmt
der Fuss, der manchmal eine Schneise tobt
der Körper, von Läusen gern gefressen wird,
er ist untröstlich und wünscht sich den Tod.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni