Hóvihar a szirteken
Írta: kormi37 Dátum: április 28 2008 05:03:00
T
Hóvihar a szirteken tombol,
Maga körül mindent lerombol.
Teljes hír
Hóvihar a szirteken tombol,
Maga körül mindent lerombol.
Fújó szelek szárnyán érkezik,
És közben jeges zápor esik.
Hóvihar van a hegy tetején,
Megdermedt szívemben él-e remény?
Nagy az akarat és mindent megteszek,
Mostmár örökre rabod leszek.
Megdermedtem és fázom,
Forró ölelésedre vágyom.
Rabja leszek a hegynek végleg,
Börtönébe zárva a jégnek.
Megfagyott bennem a szó,
Elhagyott minden, mi szép és jó.
Érzem, hogy rám vársz valahol,
Nincs már hangom ami szól.
Nem kell szólnod egy érintés elég,
Csókodat õrzöm a szívemben még.
Gomolygó ködben bolyongva,
Örömöm az idõ ellopta.
Nem látom, csak érzem,
Hogy ott állsz a szélben.
Közel érezlek nem vagy távol,
De nyújtom kezem elérlek-e bárhol?
Itt vagy közelemben érzem,
Átadom a lelkem neked egészen.
Ha itt vagy, a szívem nyugodt,
Megõrzöm a pillanatot.
Egy angyal a fejünk felett,
Õrzi szívünket és a tüzet.
Vigyáz, hogy szerelmünk örökké tartson,
És, hogy a láng ki ne aludjon.
Még a kõbe is életet lehelünk,
Mindenre képes a mi szerelmünk.
Jöhet a hó, jég a zápor,
Már nem leszel tõlem távol.
Ha túljutok a hegyeken,
Veled a csúcsra érkezem.
Jégvirágos ablakon nézzük a havat,
Lelkünkben a tavasz ígérete marad.
Ígérd meg, hogy itt maradsz örökre,
Szívemet a kezedbe teszem le.
Szívemmel csókolom ajkad,
Éreztem, hogy ezt akartad.
A hideg nem ér többé minket,
Mert a szívünk ad meleget.
Ködös fátyolos éjszakában,
Elalszom válladon a mában.
Meleg paplanba tekerve pihenünk tovább,
Az éjszaka csendje vigyáz majd reánk.
Csillag ragyogása csillog csendesen,
A szemedben is látom fényét kedvesem.
A sötétben puha kezed keresem,
Az életem te vagy most nekem.
Elfelejtem a hóvihart a szirteken,
Miközben piros ajkad keresem.
Örökké tart ez a szerelem,
Mindíg megmaradsz nekem.