Bardócz Árpád: Zivatar / Gewitter
Írta: Toni Dátum: Január 17 2024 17:42:25
Párás az éj, fullasztó, lomha, terhes —
felhők fojtják a hold arany nyakát;
az udvaron szikrák pattannak át
s a kút körül tört ágak lombja repdes.
Teljes hír
Zivatar
Párás az éj, fullasztó, lomha, terhes —
felhők fojtják a hold arany nyakát;
az udvaron szikrák pattannak át
s a kút körül tört ágak lombja repdes.
Zuhogni kezd: a telt ereszcsatornák
elöntik lent a csurgó csöbröket;
a víz már bent az ólban öblöget:
úgy ömlik, mintha hordóból csapolnák.
A szél vonít, akár egy éji farkas —
most minden csüggesztő, minden siralmas:
az éj sötétje mély kriptákba nyúl —
Villám! a fény a ház ingó falán áll:
Uram segíts!... a fészer ajtajánál
egy rongy kötél fityeg gazdátlanul. . .
Bardócz Árpád: 1888 – 1953
Gewitter
Die Nacht ist feucht, stickig, träge und bedrückt –
der goldene Mond von Wolken erstickt;
Funken fliegend über den Hof zerknickt
rings um den Brunnen mit Reisig überfüllt.
Es fängt an zu schütten: Die Traufen sind voll,
sie überschwemmen die Zuber unten;
das Wasser fließt bereits in dem Schuppen:
Es fließt so, als wäre das Fass schon übervoll.
Der Wind jault besessen wie ein Werwolf –
jetzt sind alle deprimiert, das ganze Volk:
die Dunkelheit der Nacht griff in Krypten –
Blitzt! Das Licht steht an beweglichen Hauswand:
Herr Gott, hilf! … an der Schuppentür offen stand,
ein zerlumptes Seil ‘d baumelt am Klippen.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni