Zempléni Árpád: Reménytelen / Hoffnungslos
Írta: Toni Dátum: Január 21 2024 17:05:23
Mint szélfuvásra lombtalan fa,
Szavadra lelkem úgy remeg,
S kiszáll a múltba, átrohanva
Jelenemet.
Teljes hír
Reménytelen
Beszélgetünk. Nyájas szavunkban
Fölcsendül egy-egy érzelem.
De föl van írva csillagunkban:
Reménytelen.
Mint szélfuvásra lombtalan fa,
Szavadra lelkem úgy remeg,
S kiszáll a múltba, átrohanva
Jelenemet.
Ah, mint ez, oly merengő, szende
Verőfény járt az ablakon,
Ilyen igéző naplemente
Volt nyugaton.
És Ő is épen így mosolygott
E szép, bizalmas délután.
A lelkem ép így elborongott
Egy kép után.
Valami úgy intett vigyáznom,
Mert én reám a sors irigy.
Ah, így kezdődött az én gyászom,
Ah, épen így!
Hiába küld a sors utamba,
Szeretni többé nem merek.
A régi szenvedések hamva
Ma is meleg! . . .
Zempléni Árpád 1865 – 1919
Hoffnungslos
Wir unterhielten uns, die Worten
wurden auf einmal sehr famos.
In Sternen sind aufgeschrieben worden:
Ist hoffnungslos.
Wie im Wind des Blätterlosen Baum,
so zittert meine Seele zart,
deine Worte tönten wie ein Traum
wie Gegenwart.
Ach, wie eine träumerisch, holde
Sonnenglanz war an der Fenstern,
der Sonnenuntergang wie Kobolde
wie im Western.
Und sie hat genauso gelächelt,
in dem vertrautem Nachmittag.
Die Seele hat mir so verändert
just wie Festtag.
Etwas hat mir, dann mahnend
gewinkt, weil das Schicksal neidisch an mich.
So hat der Trauer angefangen
Punkt so töricht.
Das Schicksal vergebens schickt zu mir,
lieben darf ich nie und nimmer.
Die alte leiden wie Zephir
stets noch Glimmern...
Fordította: Mucsi Antal-Tóni