Élet-pofonilag
Írta: KiberFeri Dátum: December 22 2024 06:53:20
Létem során állandóan, élet-pofonilag súlyos veszélyeztetettségben éltem,
Kaptam is bőven és rendben, le nem késett, pedig Isten látja lelkem… ezektől féltem…
Teljes hír
Úristen, hogy mik voltak… meg közeledik a jövő.
Létem során állandóan, élet-pofonilag súlyos veszélyeztetettségben éltem,
Kaptam is bőven és rendben, le nem késett, pedig Isten látja lelkem… ezektől féltem…
Létem során állandóan, élet-pofonilag súlyos veszélyeztetettségben éltem.
A szél mindig és csak nekem fütyültette az ágakon a levél leverő zenét,
A bokrokban meg zúgva, recsegve, hajlongva mesélt egy nagyon boldog életmesét…
A szél mindig és csak nekem fütyültette az ágakon a levél leverő zenét.
Létem szinte egy erdőkerülő elhagyott, szétázott penészes kalyibájában telt,
Legjobb volt, ha előtte eső után, sáros vaddisznócsorda rohanva elmenetelt…
Létem szinte egy erdőkerülő elhagyott, szétázott penészes kalyibájában telt.
Az elment idő, fölállt a kártyaasztaltól, többet már nekem-velem nem játszik,
Az elment idő, tán’ nem emlékszik már lehet, hogy kínjában bénultan csak mászik…
Az elment idő, fölállt a kártyaasztaltól, többet már nekem-velem nem játszik.
Ettől a töredezett, elrothadt, szálkássá vált élettől mondjátok mit remélhetek.
Jó tanácsok nem is kellenek… én is jól tudtam, alkalmaztam, maradtak szeméthegyek…
Ettől a töredezett, elrothadt, szálkássá vált élettől mondjátok mit remélhetek.
Jézusom, hogy ezen a korhadt élet padon milyen jókat szundikálva, ücsörögtem,
Jézusom, hogy az erdei pihenőmben mily’ jó volt… életembe csak belecsöpögtem.
Jézusom, hogy ezen a korhadt élet padon milyen jókat szundikálva, ücsörögtem.
Ó, az a sok pofon, pofon hátán nyílt kárt, maradandót jó, hogy nem tett bennem,
De kisértek mint egy hű komornyik, így volt, megöregedtem, fájom életem…
Ó, az a sok pofon, pofon hátán nyílt kárt maradandót jó, hogy nem tett bennem.
Hát kérem, így történt valahogy és látom a pofonok vadultan csak közelednek,
Vélném, hátha eláll a soruk, de idomítottak, értem nem tehetetlenkednek…
Hát kérem, így történt valahogy és látom a pofonok vadultan csak közelednek.
Vecsés, 2021. november 11. – Kustra Ferenc József - íródott; 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látás-mód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyan-az, de mégsem az!)