Kisfiamnak
Írta: gubacsi Dátum: Február 20 2025 06:51:50
Számomra az éjszakát, felváltotta a fény, mikor megtudtam, hogy jön egy kis tünemény!
Nem volt nálam a földön boldogabb ember már,
így alig vártam azt, hogy jöjjön a február.
Teljes hír
KISFIAMNAK
Számomra az éjszakát, felváltotta a fény, mikor megtudtam, hogy jön egy kis tünemény!
Nem volt nálam a földön boldogabb ember már,
így alig vártam azt, hogy jöjjön a február.
Annyira vágytam rád, mint az ég a madarakra,
kik szárnyukat csapkodva szállnak minél magasabbra.
Mint a nap, mi fényét ajándékba adja nekünk,
hogy minél előbb melengethesse szívünk.
Mint a víznek az ember, hogy szomját olthassa,
kiszáradt torkunknak, magát belénk csorgassa.
Mint az éjszakának a csillagok, hogy fényt adjanak,
hogy az olyanoknak mint én, utat mutassanak.
Az életemben az első csoda bizony te voltál,
mikor láttam, hogy édesanyád hasában rugdostál.
Mikor megallottam kicsiny szíved dobbanását,
egyből alig vártam a közös életünk folytatását.
Azt, hogy a fejemet, mellkasodra hajthassam, s kicsiny szíved első dobbanását igazán halhassam! Úgy vártam rá, hogy a karjaimban tartsalak,
hogy vigyázzak majd rád s ringathassalak.
Számomra azóta, nincs boldog szilveszter, mióta itt hagytál minket, te kisember. Nem tudom, hogy merre vitt éppen az utad, viszont tudom, hogy Isten biztos utat mutat!
De sajnos te már nem lehetsz itt velünk,
annyira fáj, hogy még el sem temethettünk.
Hogy el sem búcsúztunk s még nem is láthattalak,
s hogy téged még a karomba sem zárhattalak.
Nagyon rossz, hogy még meg sem születtél,
hogy még meg sem érkeztél és már is elmentél.
Talán te már akkor lehet hogy a jövőbe láttál,
meggondoltad magad s egy új élet kezdetébe vágtál.
Láttad mi vár rád ebben a kegyetlen világban,
s nem akartál talán járni ebben a csizmában.
Vagy lehet Isten volt az, aki új életet adott,?
S neked egy új reményt, egy új utat mutatott.
Az is lehet hogy csak próbatételnek szánta.
Mennyit bír a lelkünk? Hidd el hogy megbánta!
Biztos hogy lát minket, odafent a mennyből,
és az ő könnye hull, minden eső cseppből.
Nem búcsúzok most tőled, egyetlen kisfiam,
hisz vár egy nagy család, ott fent a magasban.
Tudttuk már a neved is itt lent midannyian,
de mégis elengedlek drága SEBASTIAN.
Gubacsi Sándor