Petra
Írta: GreVita Dátum: November 11 2025 10:40:21
A rózsaszín város
Keskeny szurdok a város bejárata,
Nézünk... tátva marad az ember szája.
Sziklafalakon, hol a fény úgy csorog,
Mint álomképek, a múltból itt ragyog.
Mózes sújt sziklára, s víz fakad áldva, hűs csobogás zubog, szomjas nép issza.
Kincsesház ragyog... titkos aranykapu,
Arca kőben, fenséges varázslatú.
Rózsaszínű fényben a múlt szól hozzánk,
Ez nem lehet igaz... lépteink súgják.
Oszlop és párkány, kőből faragott csuda... mintha istenek építették volna.
Kőbe vájt csatornák zúgnak halk szavakkal,
Víz fut rejtett úton, századok zajával.
Kolostor magaslik, szirtre emelt csoda,
Szebb mint a Kincsesház rózsás homloka.
Álom ez csupán, vagy tán’ örök üzenet, mit a homokkő írt a szelek helyett?
A római színház még őrzi a zajt,
Hol nevetés zengett, hol a szónoklat.
Volt itt karaván, selyem, tömjén illat,
Kereskedők szíve itt lüktetett, dobbant.
Petra ma hallgat, de mindent elmesél, szívünkbe vés, míg az idő mendegél.
Siófok, 2025. július 4. -Gránicz Éva-
Teljes hír