A szavak kibeszélnek a mondatból
Írta: KiberFeri Dátum: December 26 2025 09:33:25
(senrjon)
Dicsérem a napocskát,
Ujjong szívem, élet vidámság.
Élet, ajándék…
*
(Leoninus csokor)
Van ám biz’ úgy, hogy a szomorú szót is ki kell mondani, ám…
Meg kell kísérelni, ha lehetetlen, akkor is hangozzon, ha tehetetlen…
Ha a távolban a vad szelek morgása hallatszik, akkor szó hallatszik…
Ki hűtlenül lesz, bánatában vagy lelkiismeret elől menekül?
Lehet, hogy úsznak a levegőben ki nem mondott szavak…
Ha meg vannak sokan a tények, akkor már a szavak is tények.
Ha úgy alakul, hogy megadod magad végnek, mit mondsz a léleknek?
Lehet, hogy a szó is elkezd csüggedni, közben szélfújás nem segíti.
Ha volt benned vad tűz, az jó volt… ha már csak parázs van, akkor mi volt?
Ha a saját fájdalmad is borzolja idegidet, az úrrá levés segíthet téged.
Vigyázz, ne hagyd, hogy sodorjon a vihar fájdalom, kell egy jó álom.
Figyeld, mert a csend is hordoz fájdalmat, vele ne tarts lakadalmat.
Mese nincs figyelj, az elmulasztott gondolatokra, meg a keresni való szavakra…
Ha van felkavarhatja eszed a jónak hitt magány, reményben is van magány…
Próbálj mindig az ész vonatán utazni, aztán kellemes lehet, magad mutatni…
Mert fáradtass a lelked, nem kötözheted halálhoz a lelked…
A halál sunyi és csendben jár, ily’ esetben vele küzdeni kell már.
Sorsod nem irányíthatod, de a halálodat magadra nem vonhatod…
A bölcs mélyen hallgatag, durván inzultálja a balgatag.
Aki a bölcsekkel sokszor együtt lesz, lassan bölcs lesz.
A buta ámulva hisz minden beszédnek, mind tetszik lelkének!
Az együgyű epedve hallgat mindent, de nem ért semmident.
A bölcsnek nem sajátja a hazugság, sőt nem barátja a világ.
Az okos, gazemberek közé nem vegyül, mert a rossz lelkébe beül.
Az okos még a járására is ügyel, fontos… igy folyton felügyel.
A tévelygő nem prédikálja igazát, de és csak idézi hazug médiát.
Lehet, hogy a sorsodba benne aza örökös kín meg nem bocsájtó szava…
Ha valami borzolta érzékedet… továbbra is te éled az életedet!
Hosszú a köpenye, nem is vedd figyelembe, kasza úgysincs a kezébe…
Van ki a boldogságában is szenvedi a létet, ő már elvesztette mélységet…
A boldogság bizony messze nem arra való, bele rondítani kicsit sem való…
Ha már beütött a boldogság, értesd magaddal… ide nem való semmi másság.
Ha valahogy azt érzed, fáradt a múltad, ne keress okokat… dolgozd föl múltad.
Lehet persze, hogy a nagy gonosz is ellened van, de neked még nagy utad van…
Ez a cél lebegjen, ezt ne is veszítsd szem elől, ember arcot nem homokba töröl…
Aki a bússá lett múltját, nekiállva siratja, időt és létet vissza, hogy forgassa?
Az elmúlt életben már csak emlékek vannak, ezeket a lét és idő visszahozhatnak…
A régi időkben sokszor mondták: csend legyen.
A régi időkben sokszor mondták: viselkedjen.
A régi időkben sokszor mondták: te neveletlen.
A régi időkben sokszor mondták: az lehetetlen.
A régi időkben sokszor mondták: légy csendesen.
Igy nevelkedtem másokkal együtt, közben meg örültünk, ha voltunk együtt.
Akkor csak rádiónk volt, de nem volt mobil, TV, lemezjátszó… misem volt,
Mégis csak, ezek ellenére jó volt élni, és a beszédhez? Oda kellett sétálni…
Régen kevesebb volt a szenny, mi az ember lelkét rongálja, volt biz’ menny…
Régen a rend okán sokszor leszidtak, akkoriban lényege volt emberré válásnak…
A reménytelenség kevesebbszer került előtérbe, mit nem lehet… sutba lett téve.
Manapság már inkább a múltamból élek, bár vannak elveszett emlékek…
Az esetek a lelkemben tömörítik a fájdalmat, majd’ eltüntetik a vágyakat…
Sok esetben az emberek táncoltatják a magányt, és csendre intik a magányt!
Sokan nem tudják, hogy a magány nem barátunk, ettől talán nem is jól látunk…
Régen volt, de mai mostanhoz… majd minden jobb volt.
Hibák persze mindenhol vannak, de ne vicsorítsanak…
Akkor még nem vettünk föl öltönyhöz, piros cipőt… lelkünkhöz.
Folytathatnám még sokáig, de búcsúzok: Az Isten éltesen sokáig!
Vecsés, 2025. augusztus 3. –Kustra Ferenc József- írtam: az életre emlékezésem okán, nehány fontos gondolatban.
Teljes hír